2008. december. 28. Patonai Péter Emléktúra

Nemes emlékezés, kellemes év végi baráti, családi túrázás jellemezte a dec.28.-i "Patonai Péter Emléktúrát". A kirándulást tavaly decemberben szervezték meg először a hegymászó barátok a lavina áldozatául esett soproni hegymászó emlékére. Idén is részt vettek a túrán a Corvinus Kör tagjai. A Fehér Dániel forrástól indult a csapat a Béke kilátóhoz és vissza a kiinduló ponthoz, ez kb.6 km volt, ahol forraltbor, zsíroskenyér várta a megfáradt turistákat. Jó hangulatban és gyönyörű napsütésben szürcsöltük a finom fűszeres bort, majd elindultunk gyalog a következő buszmegálló felé. A Tolvaj ároknál felszálltunk az éppen odaérő buszra, így az út másik felét már kényelmesen utazva tettük meg. Jó volt ismét együtt túrázni.

2008. december 14. Klosterneuburg-Bécs kirándulás

A mai vasárnapon hagyományos ádventi túránkra indultunk Ausztriába. Bécsbe érve autóbuszos városnézést tartottunk, majd Klosterneuburg felé vettük az irányt, ahol 12 órakor várt bennünket a helyi vezető. Kalauzolásával megtekintettük az Ágoston-rendi kolostort, melynek barokk épülete már messziről a szemünk elé tárult. A kolostorhoz tartozik a gótikus templom. Egy ismertető kisfilm megtekintése után megcsodáltuk az egyházművészeti gyűjteményének legszebb darabját, a Verduni oltárt.

Kirándulásunk délután a Schönnbrunni ádventi vásár látnivalóival folytatódott. Itt csoportunk két részre szakadt, voltak, akik megnézték a Habsburgok világhírű kastélyát, a többiek a vásár forgatagában forralt bor, és egyéb finomságok kóstolásával, zenehallgatással töltötték el az időt. A fényárban úszó esti Bécs emlékképével ültünk be a buszba, és indultunk hazafelé.

2008. december 13. Karácsonyi ünnepség, évadzáró a Szélmalom étteremben

"Ismét jön karácsony,- nap, mint nap közeleg,- belopja melegét, tárd ki szívedet: Gondold el mit tehetsz, hogy mást is hevítsen a jó, amivel Téged megáldott az Isten.. / Kövér János: Karácsonyi óhaj/

Igen, egy újabb karácsonyi ünnepségre gyűltünk össze, örömteli várakozással. Hagyományainkhoz híven nagyon szép elbeszélést, verseket kaptunk Hanzséros Teréz előadó művésztől, egy kisebb koncertet Fodor Gábor fuvola művésztől, és zenész társaitól /.Halmos Erika zongora, Sarnyai Dalma fuvola./ Titkárunk virággal, ajándékkal köszönte meg a szép ünnepi műsort. Titkárunk Korschné Ildikó köszöntötte az egybegyűlteket, pár szóban felelevenítette az évet, és a kör munkáját segítőknek ajándékot adott át. Új taktikaként most először, Corvinus Körös emblémás szalagon kulcstartót kaptak azok ajándékban, akik rendszeresen rész vesznek a "soproni séták, túrák" programjain. Korábban a Mikulástól virgácsot kaptunk. Ildikó ünnepi jókívánságai után a Kör tagjai virággal köszönték meg Titkárunk munkáját. Pezsgővel koccintottunk egymás egészségére, és jöhetett a finom ebéd! Beszélgetéseink során igyekeztünk "belopni a karácsony melegét" egymás szívébe.

2008. december 6. Mikulás ünnepség a Juventus étteremben

Sajnos az idén nem jött el az igazi Mikulás, de a segítői, titkárunk Ildikó és Sógor János gondoskodtak egy kis "meglepiről".

A Corvinus Kör tagjai, akár milyen korúak is, örömmel jelentkeznek a Mikulás ünnepi vacsorára. Jó egy kicsit ráhangolódni az advent időszakára, a karácsonyra, no meg egy kicsit visszaidézni a gyermekkorunkat. Jó egy kicsit más körülmények között találkozni egymással, beszélgetni, bolondozni, Mikulás csomagot várni, bontani! Hagyomány a Körben ez a kis összejövetel, amin nem is szeretnénk változtatni, hisz olyan jó énekelni: "Hull a pelyhes…"

2008. nov. 19. Csiszár Attila néprajzos előadása a dunántúli népies, u.n. Mária házakról

Csiszár Attila a Soproni Múzeum munkatársa az elmúlt hónapok kutató munkáját osztotta meg velünk.

Érdekesen mesélt arról, hogy a népi, paraszti házak tiszta szobája mindig átlós elhelyezkedésű, és az egyik sarka "szent sarok". Ez volt a helyszíne a karácsonyi vacsoráknak, vendégfogadásnak, itt tartották a kenyeret, kultikus hely volt. Megjelentek a szentképek, majd a Mária oltár a sarokszekrénykékben, alatta sublót, amire szobrokat, képeket, művirágokat raktak. A szekrényeket az asztalos puhafából készítette, belül kék színűre festette, arany csillagokkal, kívül barnára, bordóra. Az előadó Sopron környéki falvakban Mariazellből származó öltöztetett kegyszobrokat talált, és fényképezett le. Néhány képet közreadott. Csehországból származókat is talált, ezek mind álló, öltöztetett szobrok voltak. A legdrágább anyagból volt a Mária szobrok ruhája, amire díszek kerültek, később rávarrták családi eseményekből származó bokrétákat is. Böjt időszakában sötétkék, máskor világoskék ruhát kapott a szobor. Az előadó beszélt még arról, hogy milyen hatásra alakult ki mindez. A házi oltár, a Mária ház magyar sajátosság, oka, hogy az ellenreformáció hatására felerősödött a Mária kultusz. Ny-Magyarországon a gróf Esterházy család nagy Mária tisztelő volt. Megtudtuk még azt is, milyen tilalmak fűződtek a házakhoz. Az előadást titkárunk ajándék kíséretében köszönte meg, és meghívott mindenkit a név és születésnaposok köszöntésére.

2008. november. 15. Libatoros ebéd Balfon

Autóbusszal mentünk a balfi Panoráma étterembe, a hagyományos libatorra. A "libajáraton" már emelkedett volt a hangulat, szemünk előtt lebegett a ránk váró finom falatok képe! Kellemes zene, szívélyes üdvözlés fogadott bennünket az étteremben. Gyorsan elhelyezkedtünk, rendeltük a liba combját, mellét, nyakát töltve, levesét, zúzáját! Hatalmas tálakon óriás adagokat kaptunk, volt, aki megbirkózott vele, volt, aki becsomagoltatta. Jól csúszott rá az itóka, borocska. Közben beszélgettünk, viccelődtünk, megrendeléseket leadtuk a következő vacsorákhoz. Szép környezetben, kedves ismerősökkel elköltött ebéd, és eltöltött időnél nincs is jobb! A libák biztos nem így gondolják!

2008. október 31. Gyertyagyújtás a Bánfalvi Hősi Temetőben

Hagyományainkhoz hűen ezen az az estén is 17 órakor gyülekeztünk az Erzsébet kert bejáratánál. Megvártuk a buszokkal érkezőket, majd végig gyalogoltunk az Ady E. úton fől a Hősi Temető I. világháborús emlékművéhez.

Itt meggyújtottuk az emlékezés gyertyáit, mécseseit, majd meghallgattunk egy sírverset, tagtársunk Nagyné Kondor Gizike előadásában.

Szívszorítóan szép az emlékmű a mécsesek fényében, amit Mohl Elemér tervezett, és készített. 1917. július 2.-án avatták fel. Tovább sétáltunk a szines fények játékától sejtelmessé vált temetőben. Csodálatos volt a Bánfalvi templom kivilágított tornya, ahogy kiemelkedett a temetői fényekből. Az út mellett sorakoznak a két világháborúban eltemetett német, magyar, orosz katonák sírkövei. 3200 fő nyugszik itt. Mécseseket gyújtottunk a II. v.h.-ban elhunytaknak állított emlékműnél is. A felső kapunál hagytuk el a temetőt, innen a Lővér körútig együtt legyalogoltunk, majd hazaindultunk.

2008. október 22. Kelemen István előadása

A kedves, fiatal előadó, vetítéssel megtámogatott, a tudományos anyagot több kisebb kitérővel fűszerezett előadását figyelmesen, érdeklődéssel hallgattuk. Több levéltárat, múzeumot, könyvtárat keresett fel kutató munkájához. Beszélt a végrendelkezések okairól, a végrendeletek tárgyáról, korlátairól, az ősiségről, a végrendeletek alakiságáról, szerkezetéről, végrehajtásáról, tárolásáról. Megtudtuk, hogy a végrendelkezések tartalmazták a kegyes hagyományokat, a lélekváltságot is. Már ebben az időben is volt közcélú hagyomány a rendelkezésekben, mint pl: iskolára, szegényekre, út menti feszület felállítására, stb. hagyni tulajdont. Az előadás végén Titkárunk Ildikó egy kis ajándékkal köszönte meg az előadást, és egyben megkérte az előadót, hogy tartson velünk a névnapi köszöntésen.

2008. október 12. Gyalogtúra a Muckra, avagy egy kirándulás viszontagságai

Október 12.-én borús, ködös időre ébredtünk, de azért elindultunk 18-an abban bízva, hogy majd javul az idő. A buszon jól elbeszélgettük az időt, elfelejtettünk leszállni, így a végállomásig utaztunk. Innen vettük útba a Muckot. Jó hangulatban mentünk a határig, ott az erdő közepén találtunk egy fehér műanyag széket. Mivel többen voltunk, nem tudtunk pihenni. Egy patakocska mentén haladtunk tovább szép erdőrészben. Jó sokára, mikor kiértünk az erdőből jöttünk rá, hogy nem jó irányba megyünk. Nem láttunk messze a ködtől, így a tájékozódás nem volt könnyű. Kénytelenek voltunk visszafordulni, már megint a széknél voltunk. Most más irányba indultunk a Muck felé. Szép teljesítmény volt még a célállomásig. Sokan a végkimerülés határán voltak, senki sem a fittségéről volt híres. Végre elértük a célt, a nap is kisütött, de a lényeg az volt, hogy leülhettünk. Ebédidő után újból felkerekedtünk célba véve a Printz-pihenőt, és örömmel szálltunk buszra az uszodánál. Kb. 20 km-t tettünk meg.

2008. szeptember 13. Túra és piknikezés: Bánfalva Kutyahegy, Soproni-medence

Előzetes tervünket kicsit módosítottuk ezen a szombaton, és a túrázást összekötöttük, tagtársunk Kovács Sándor hétvégi házánál történő látogatással. Előző nap sok eső esett, emiatt többen otthon maradtak, de aki a nekivágott a Kutya- hegynek kellemes napban lett része. Tagtársunk vezette a 10 fős csapatunkat. A kezdeti kapaszkodás után már többször azért kellett megállni, hogy a szép kilátásban gyönyörködhessünk, igaz a szél erősen fújt, de ez sem szegte kedvünket. Rendezett kertek, nyaralók, szőlőültetvények, hétvégi házak között értük el Sándor nyaralóját, ami még félkész állapotban van, de a szalonnasütő hely már készen várt ránk. Batyus kis összejövetelünkön, többen szalonnasütéssel próbálkoztak. Beszélgettünk, viccelődtünk, gyorsan telt az idő. Sándornak köszönjük a szíveslátást! Gyalogosan kisebb csoportokban a Jereván lakótelep felé tértünk vissza a városba.

2008. szeptember 10. Dr. Turbuly Éva:"Arcok a XX. sz.-ból, soproni helytörténet, soproni élet a személyes visszaemlékezés tükrében c. előadása

A hirdetett időpontnál korábban tartotta meg Elnök asszonyunk előadását, de így is megtelt a termünk. A "Soproni Szemlében", mely a Soproni Városszépítő Egyesület helytörténeti folyóirata, 2006 óta Dr. Turbuly Évának rendszeresen jelennek meg helyi személyiségekkel készült interjúi. A kedves, természetes hangú előadásban bepillantást kaptunk, hogyan készül fel egy- egy ilyen interjúra, milyen technikát alkalmaz, hogyan építi föl a beszélgetés vázát. Beszélt arról mit kér előzetesen az alanyoktól, írják, gyűjtsék össze a család történetét, baráti körüket is. Munkájukról, szabadidős tevékenységükről beszélteti Őket, és minden olyanról, amit még fontosnak tartanak. A Szemlében, Soproni arcok rovatban jelent már meg írás Tirnitz Józsefről, Horváth Zoltánról, Dávidházy Istvánról többek közt. Előadónk elárulta, szeretné egy kötetben kiadni ezeket az interjúkat, hiszen még a most élők visszaemlékezései hitelesen tanúsítják, milyen volt az élet Sopronban. Az előadást követően a köszönet virágait adtuk át Évának. Végül a név, és születésnaposokat köszöntöttük.

2008. október 25. Kirándulás Veszprémbe és Tihanyba

A mai napon a királynők városának és a Garda fesztiválnak megtekintését tűztük ki célul. Buszunk gyorsan falta a kilométereket, és megérkeztünk Veszprémbe. Idegenvezetőnk ismertette a város történetét, majd gyalogsétára indultunk a belvárosba. Veszprém vára a Várhegyen helyezkedik el. A vár kiépítése Géza fejedelem és Szent István király nevéhez fűződik. A vár épületein majdnem minden korstílus jellegzetességei megtalálhatók, de a barokk stílus a domináns. Megtekintettük a szép épületeket, a Szentháromság oszlopot, a kis Gizella-kápolnát, és tér közepén álló 41 méter mély Várkutat. A vár legészakibb pontján áll Szent István és Gizella királyné szobra. Gyönyörködtünk a kilátásban, fényképeket készítettünk, majd szabad időt kaptunk.

Utunk innen Tihanyba vezetett. Tihany egyik nevezetessége a garda, az úgynevezett "látott hal". Ősszel közel úszik a parthoz. A halászok csónakokból és egy "hegyen járó" ember segítségével figyelik a garda mozgását, és fogják ki őket. Ennek a halászatnak állít emléket a Visszhang dombon megrendezett Garda Fesztivál. Tihanyi programunkat helyi idegenvezetővel az Apátság megtekintésével kezdtük. Itt található az altemplomban I. András sírja, ill. egyik legbecsesebb emlékként az apátság alapító levelének másolata, melyben a latin szövegben magyar szavak is találhatóak. Az eredeti példány Pannonhalmán tekinthető meg. Ezután mi is elvegyültünk a fesztivál forgatagában. Megkóstoltuk a sűrűn beirdalt, paprikás lisztbe forgatott, vesszőre felnyársalt, parázson megsütött gardát.

Élményekben gazdag, szép kirándulásról tértünk haza.

2008. szeptember 06. Kirándulás Ausztriába: Altenburg- Dürnstein- Krems

Talán az év legmelegebb napján egy tartalmas, szép kirándulásban volt részünk. A szokásos buszfoglalásos kezdés után már suhantunk is a nem működő határátkelőn át, a kedvelt alsó-ausztriai cél felé, Altenburgba.

Csoportunk. Altenburg.

A táj, az idő, ragyogó, egy rövidke megálló után már a Waldviertel vidékén kanyargott az út, és mi már messziről ráláttunk a Kamp folyó partján fekvő bencés kolostor és templom épülettömbjére. Megérkezve a Waldviertel barokk gyöngyszeméhez, helyi idegenvezető vette át csoportunkat, és kísérte végig látogatásunkat. A templomban, a könyvtárban Paul Troger freskóiban gyönyörködhettünk.

A könyvtár alatt található kriptában szokatlan színes freskókat láthattunk. Itt gyakorolták a freskókészítést, sosem töltötte be eredeti funkcióját. A bencés-rendi apátság barokk alkotás, a Szt. Lambert-templom, az öt udvaros kolostorépület Munggenast munkája, de az ásatások során megtalálták az 1144-ben alapított kolostort, amely a mostani alatt húzódik. Szerencsére a feltárás olyan sikeres, hogy már mi is bejárhattuk a szerzetesek egykori dolgozószobáit. Egy teraszt is kialakítottak az ásatások felett, ahonnan pazar kilátás nyílt a környékre. Itt több fénykép is készült. Felmentünk a császári lépcsőn az emeleti termeket megtekinteni, gazdag stukkók, márvány, freskók. Az épületek körüli udvarok, kertek is nagyon szépek, különösen gazdag a "Vallások Kertje". Ez után tudtuk csak meg, hogy ezen a napon nem csak Altenburg, hanem Krems is vár ránk! Kremsbe érve, nem álltunk meg, további meglepetést, ajándékot kaptunk: az osztrák Duna-kanyar, Wachau legbűbájosabb településéhez vitt a busz bennünket, Dürnsteinbe. Nem tudtuk mit is nézzünk először! A napfényben fürdő Dunát, a hajókat, a romos várat, vagy a település öreg épületeit, vagy a "bábeli" forgatagot, az esküvőre menő, vagy onnan jövő népviseletbe öltözött helyieket?

Vissza Kremsbe, a városkapun átmenve már a város sétálóutcáján találtuk magunkat. A csoportból már többen, többször is voltak itt, városnézésre ezért nem mindenki ment, inkább hűsítő ételt, italt vett magához.

A hazafelé vezető úton egy fáradt, de a látottaktól feltöltődött, jó kedvű csapat ült, és tervezte a következő közös programot.

2008. augusztus. 24. St. Margarethen: Verdi Traviata c. operájának megtekintése

Tél közepén mikor jelentkezni, és fizetni kellett erre az előadásra, már tudtuk, hogy milyen nagyszerű helyszín, milyen csodálatos díszletek, és briliáns előadás vár majd ránk. Nem is csalódtunk! Az időjárás kegyes volt hozzánk, nem esett, igaz nagy meleg sem volt. Régi szokás szerint autóbusszal mentünk a helyszínre. Parkírozás után felsétáltunk a kőbánya melletti magaslatra, gyönyörködni mind a Fertő-tó, mind az Alpok vonulatában. Innen elindultunk a szabadtéri színházba, közben felfedeztük, hogy tovább bővítették (gyermek színház, új lejárat). Megkerestük a helyünket, előszedtük a plédeket, párnákat, a nassolni valót, közben már gyönyörködtünk a díszlet aranyozott szobrain megcsillanó napfény játékában. Figyeltük a falu lakosait, akik korhű jelmezben sétálgattak előttünk. Felcsendült Verdi csodálatos muzsikája, a közismert dallamokat dúdolni lett volna kedvünk. Az előadás tűzijátékkal végződött, ami oldotta bennünk a fájdalmasan szép történet okozta szomorúságot. Éjjel egy órára értünk haza, de nem voltunk fáradtak!

2008. aug. 23. Gyalogtúra: Brennbergbánya-Ilona akna- Ritzing / Récény/

Kellemes kirándulást tettünk meg ezen a napon, pedig még az esernyőt is többször elő kellett vennünk. Szinte csak mi voltunk a 3-as buszon, s ez hangosabb beszélgetésre adott módot, főleg hazafelé. Brennbergben leszállva, irány az emelkedő, és néhány szusszanás után már Ausztriában voltunk, az emlékhelyen. Ilona akna 1752-től 1954-ig működött, most egy kis építmény csillével emlékeztet erre.

Ritzinghez tartozó kis üdülő házak között sétáltunk a tóig. A Badesee Ritzing sokunk számára kellemes meglepetést jelentett, kiépítettségével, környezetével. Itt a fürdő területén letelepedtünk, tízóraiztunk, majd körbesétáltunk, beszélgettünk, nevetgéltünk.

Visszafelé is kényelmesen az aszfalt úton haladtunk, majd egy kis földút, emelkedő, és már újra Brennbergben voltunk. Az autóbuszra várás közben a társaság nagyobbik fele eldöntötte, hogy bemegy a Sáni nevű vendéglőbe Görbehalomban. A Sániban jót ebédeltünk, viccelődtünk, beszélgettünk. Mindannyian feltöltődve érkeztünk haza.

2008. augusztus 9. Schneebergi túra, Losenheimi vízesés, Puchberg

Kedvező előjellé vált: kirándulás előtt felhőszakadás, vihar, stb., akkor nekünk jó időnk lesz! Még hideg, vizes időben rohamoztuk meg a buszt túrabotok- zsákok, kíséretében, hideghez beöltözve, és mire a felvonóhoz értünk Losenheimben, már sütött a nap. A Schneeberg oldalában 900m-ről 1200m magasra vitt fel a kényelmes, modern felvonó, még izgulni sem volt időnk, már szálltunk is ki.

Csoportunk.

Itt azért már éreztük az Alpok hegyeinek parancsoló fenségét, a viharos szél megnehezítette a haladásunkat. Előkerült minden olyan holmi, amit magunkra vehettünk. A gerincen lenyűgöző látványként tárulkozott ki a táj, és ahogy az erős szél elől védelemhez jutottunk, már tudtunk is benne gyönyörködni, de nem győztük csodálni az alpesi rét virágait is. Valódi sziklakertek kisérték a lefelé vezető utunkat.

Leérkezve a felvonó állomásépületéhez megpihentünk egy kicsit. A vízeséshez néhány percnyi buszozás után kb.15 perc gyalogséta alatt meg is érkeztünk. Útközben megfigyelhettük az egyszerű falusi porták rendezettségét, a patakban hűlő tejet, a villanypásztor őrizte bocikat.

A vízesésnél sziklamászók voltak, nem kívántunk a helyükben lenni. Az idővel jól gazdálkodtunk, így 2 órát Puchbergben tölthettünk. A hajdani Szabó bácsi cukrászdájában kicsit elcsábultunk az édességek, kávé, fagyi láttán. A tavat, a vízimadarakat, a pisztrángokat is megtekintettük, és ekkor eleredt az eső, de nagyon zuhogott, fedél alá menekültünk. Szerencsénkre mire a megbeszélt indulás ideje eljött, el is állt. Egy kellemesen elfárasztó nap után, gyorsan Sopronba érkeztünk. Már nem is tűnik fel, hogy nincs útlevélvizsgálat! Mennyit változott a világ!

2008. augusztus 3. Ügyelet a kulcsos-háznál

Kulcsos ház?! Fogalommá vált már nálunk! Az együtt töltött kellemes óráknak, a jó falatok, italok fogyasztásának, de elsősorban a baráti beszélgetéseknek, énekléseknek (ami most ugyan elmaradt) színhelyévé vált. Kedvezőtlen előjelek voltak, "szakácsunk" eltörte a lábát (innen is kívánunk neki gyors lábra állást!), így a halászléfőzés elmaradt. A szombat délutáni felhőszakadáskor is már-már lemondtunk a "batyus" összejövetelről. Minden jó, ha jó a vége! Vasárnap reggel úgy sütött a Nap, ahogy illik neki, és mire kiértünk, annyira felszáradt minden, hogy nem zavarta a mi kis összejövetelünket. Gyorsan repült az idő kellemes társaságban, délután 2 óra körül úgy köszöntünk el, hogy a szombati ausztriai túrán újra találkozunk!

Kárpátaljai kirándulás 2008. július 14-19.

Nagy izgalommal indultunk hat napos kárpátaljai kirándulásunkra. Legtöbben még nem jártunk itt, várakozással tekintettünk az útra. Rövid pihenők, technikai szünetek után érkeztünk első úti célunkhoz, Tákoshoz, melynek leghíresebb látványossága az 1766-ban épült zsindelytetős templom. Megcsodáltuk a festett kazettás mennyezetet, amelyet Asztalos Lándor Ferenc készített. Erzsi néni ismertette a templom történetét, mindannyiunk figyelmét felkeltve, élvezettel hallgattuk szavait.

A tákosi református templom. A szószék. Erzsi néni. Csoportunk a templomban. Ezután Csaroda következett, mely a XIII. sz. második felében épült késő román stílusú templomáról, valamint a mellette álló, hatszögletes haranglábról híres.

Utunk innen a határátkelő felé vezetett. Az útlevél ellenőrzés után Kárpátalja területére lépve szálláshelyünkre, Borzsovára igyekeztünk. Közben, míg vezetőnk az anyagi dolgokat intézte, megnéztük a beregszászi múzeumot.

Borzsova Beregszásztól délkeletre a Borzsa folyó partján fekszik, szinte teljes egészében magyarok lakják. Falusi turizmussal foglalkozó vendégszerető családoknál laktunk, akik mindent megtettek azért, hogy jól érezzük magunkat. A nap további programja a szállás elfoglalása, és a finom vacsora elfogyasztása volt.

2. nap: Beregszász-Munkácsi vár-Ungvár

Beregszászon városnézésen vettünk részt. Helyi idegenvezető kalauzolt bennünket a városban, megnéztük nevezetességeit, így a katolikus és a református templomot, az egykori Beregvármegyei Kaszinót, előtte Petőfi Sándor szobrával, az egykori Oroszlán vendégfogadót, és egyéb magyar vonatkozású emléktáblát.

Szabadidőnk alatt a piac forgatagában tájékozódtunk az árakról. A munkácsi várhoz már esőben érkeztünk. A vulkanikus kúpra épült vár messziről magára vonja az ember figyelmét. A tatárjárás után épült, és a magyar történelemben a Rákócziak óta játszik fontos szerepet. A leghíresebb birtokosa a legendás Zrínyi Ilona volt.

Munkács vára Felfelé a várba.

A munkácsi vár megtekintése után Ungvár következett. Itt is városnézés volt az első programunk. Az Ung feletti gyalogos híd volt az egyik tájékozódási pontunk. A görög katolikus püspöki palota, a római katolikus templom az új vármegyeháza épülete, és egyéb látnivalók megnézése után az ungvári vár következett, ahol megtekintettük a múzeumot is. A skanzenbe, mely Kárpátalja népi faépítészeti emlékeit mutatja be, rendezvény miatt sajnos nem tudtunk bemenni.

A gyaloghíd. Ungvári utcarészlet.

3. nap Munkács-Szolyva-Vereckei hágó

A mai napunkat munkácsi városnézéssel kezdtük. Felkerestük a munkácsi városháza szecessziós stílusú épületét, előtte a második világháborús emlékművet látjuk, amit 1970-ben emeltek. Munkács sétálóutcáján végigsétálva láttuk Cirill és Metód szobrát. Ebben az utcában állt az egykori sóház, ahol 1844. február 20.-án megszületett Munkácsy Mihály. Ma egy emléktábla jelöli azt a helyet, ahol a szülőháza eredetileg állt. A főutca vonalától kissé beljebb lévő épület a Fejér-ház, ami a Rákócziak nyári rezidenciája volt. Mai formáját Erwin Schönborn gróf alatt kapta. Az emeleten a "nagyságos fejedelem" emléktáblája látható, ami 1911-ben került a helyére. Az épületben ma a Munkácsy Mihály Képzőművészeti iskola van.

Háttérben a Városháza Munkácsi Mihály szülőháza Fejér-ház Csoportunk a sétálóutcán

Munkácsi tartózkodásunk után a magyar történelem tragikus helyszínét, a Szolyvai emlékhelyet kerestük fel. Sok málenkij robotra elhurcolt magyar férfi az itt kialakított gyűjtőlágerben lelte halálát, az éhség, a hideg és járványos betegségek által. Virágot helyeztünk el az emlékműnél, és emlékeztünk az áldozatokra.

Az emlékhely Titkárunk elhelyezi az emlékműnél az emlékezés virágait.

Programunk a gyógyvízéről híres Polenán folytatódott, ahol mi is megkóstoltuk a gyomorbántalmakra ajánlott gyógyvizet. Közeledett az ebéd ideje, terített asztal, és gulyásparti várt bennünket Felsőgerebenen. A Kárpátok lábánál, magas hegyek ölelésében lévő Verecke vendégház fedett bográcsfőző helyén jó hangulatban fogyasztottuk el az ízletes bográcsgulyást, csúszott rá az itóka is.

Továbbindultunk következő úti célunk a Vereckei hágó felé. Honfoglaló őseink előtt tisztelegtünk azon a szent helyen, ahol Árpád vezetésével átlépték a Kárpátok hegyláncát. Titkárunk itt is virágot helyezett el az őseink emlékére emelt emlékműnél, majd elénekeltük a Himnuszt. Fényképeszkedés, a tájban gyönyörködés következett.

A Honfoglalási emlékmű Virág elhelyezése

Tartalmas napunk ezzel még nem ért véget, a beregvári Schönborn-kastély megtekintése következett. A neoreneszánsz stílusban épült kastélyban jelenleg tüdőszanatórium működik. Sétáltunk a kastélyparkban, majd a bejáratával szemben lévő vasútállomást néztük meg, melynek érdekessége, hogy templomból lett átalakítva.

A Schönborn kastély Az állomás

A mai nap során többször találkoztunk a Latorca folyóval, ezért stílusosan a Latorca étterembe, kocsmába fejeztük be a programot.

4. nap: Huszt-Técső-Tatárhágó

A mai napon gazdag program várt ránk. Első utunk a tiszaújlaki turul szoborhoz vezetett. Itt vívta Rákóczi az első sikeres csatáját a császáriak ellen. Ennek emlékére a monarchia idején turulos emlékművet állítottak. A lépcsőfeljáraton tábla jelzi a 2001-es árvíz magasságát.

Ezután sétáltunk a nagyszőlősi Perényi kastély parkjában. A kastély falán tábla emlékezik meg Perényi Zsigmondról, aki a szabadságharc vértanúja volt.

Técső következett, ahol városnézést tartottunk. Megtekintettük többek között a református templomot, előtte Hollósy Simon szobrát. Szabad időt is kaptunk, mely alatt kávéztunk, kirakatot nézegettünk.

Técső

Utunk során Európa földrajzi középpontjánál is megálltunk. 1887-ben kontinensünk széleit érintő hosszúsági és szélességi körök felezővonalainak metszéspontjaként határozták meg Európa közepét. Ez az obeliszkkel megjelölt pont a Tisza partján, Aknaszlatina és Rahó között található. Lefényképeztük, majd a Fekete és Fehér Tisza összefolyását néztük meg Rahónál.

Kőrösmezőn egy szép fazsindelyes görög katolikus templom megnézéséhez át kellett kelnünk egy kábel hídon is. A himbálózó, ingatag hídon való áthaladás élmény volt, utána megcsodáltuk a gyönyörű templomot.

Ezután a Tatár hágó felé indultunk. Nevét valószínűleg az itt is több ízben betörő tatárokról kapta. A hágón az út 921 m tengerszint feletti magasságban vezet át. Itt a Kárpátok gerincén vezetett az ezeréves magyar határ. Az út mellett pavilonok sora húzódik. Előttük az asztalokon csergék, báránybőrök, a bőrökből készített ruhaneműk, kötött, és faragott dolgok kaphatók. Mi is válogattunk és vásároltunk közülük.

Élménydús napunk után hazafelé indultunk, várt ránk a finom vacsora.

5. nap: Huszt-Iza- Szinevéri tó-Csetfalva-Bene

Huszton kétfelé vált csapatunk. Voltak, akik a huszti vár megmászására vállalkoztak, mi többiek városnézésre indultunk. Szerencsénkre nyitva találtuk a református templomot, megtekintettük, majd szabad program keretében a piacon vásároltunk.

A huszti református templom.

Ezután megint kedvünkre való program, következett, Iza, a kosárfonók hazája. Gyönyörű fonott kosarakat, és más fonott tárgyakat lehet venni. Válogattunk is közülük.

Buszunkkal a Nagyág és a Talabor folyók völgyében haladtunk végig, gyönyörködve a csodálatos tájban. A Szinevéri-tóhoz igyekeztünk. Közben eleredt az eső, és az égiek nem könyörültek meg rajtunk, mert csak esett, esett. A hegyek ködbe burkolóztak, mi is eláztunk, de felmentünk a. hegyek közt meghúzódó tengerszemig, ami csaknem 1000m magasan van.

Felfelé A Szinevéri tó a túloldalon Sziny és Vér szobrával Ahogy lefelé ereszkedtünk a hegyről, változott az idő, elállt az eső. Egy völgyben lefényképeztük a Kárpátok vonulatát, majd Csetfalva templomáig meg sem álltunk. Csetfalva református temploma valószínűleg a tatárjárás után épült, de a XV. században felújították. Legfőbb ékessége a festett famennyezet. Alkotójuk Asztalos Lándor Ferenc, aki az első napon látott Tákos kis templomának festett mennyezetét is készítette. A templom bejárata elé 1796-ban zsindelyes, négyfiatornyos haranglábat építettek.

Új templom is épült Csetfalván, melyet Okszána a kedves ruszin tanítónő mutatott be nekünk. Imádkoztunk, elénekeltük a Himnuszt is, majd elbúcsúzva tőle Bene felé vettük az irányt.

Okszána Az új templom Benén él Parászka György, akinek a pincéjébe borkóstolóra igyekeztünk. Ötféle jó nedűt kóstoltunk meg, legtöbbünknek a jégbor ízlett legjobban. Viccek hangzottak el, vidám hangulatban fejeztük be a napot.

6. nap: Szatmárcseke-Tarpa-Sopron

Sajnos elérkezett kárpátaljai tartózkodásunk utolsó napja. Elbúcsúztunk kedves vendéglátóinktól, bepakoltuk csomagjainkat, és elindultunk Magyarország felé. Az élmények még frissek voltak bennünk, a látottakkal kapcsolatban. Utunk során a történelem érintett meg bennünket: Beregszászon, Munkácson, Ungváron, Szojván, Tiszaújfalun, Huszton, Vereckei hágónál, a Latorca partján. Találkoztunk ott élő emberekkel, akik örültek a magyar vendégeknek: az idős néni Felsőgerebenen, a volt hadifogoly, gyerekek integettek buszunknak. Megkóstolhattunk tájjellegű ételeket, italokat. Vendéglátóinkkal beszélgetve megismerhettük mindennapjaikat. Beregszászon elköltöttük utolsó grivnyáinkat, majd besorakoztunk a határátlépőnél. Alapos útlevél és vámvizsgálat után tovább indulhattunk. Szatmárcsekén Kölcsey emlékének tisztelegve megnéztük a Kölcsey emlékházat, és a csónakos fejfás temetőt.

Tarpa következett, ahol a "Bereg kincseit" kóstoltuk meg szilvás süteményt és finom pálinkákat. Vásárolni is lehetett belőlük.

Ezután Sopron felé indultunk. Rövid technikai szünetek után szerencsésen haza is érkeztünk. Tartalmas, élménydús, szép hat napot töltöttünk együtt.

Köszönet a szervezőnek!

Vélemények a kirándulásról: Kedves Ildikó! Köszönjük a képet. Nagyon jól éreztük magunkat, örülünk, hogy vállalkoztunk a kalandra. Köszönjük a kedvességedet, örülünk, hogy sok kedves embert ismerhettünk meg a csoportból és az út során is. További jó nyarat, kicsit melegebbet! Erika, Betti

Sógor János: Jaj, de jó visszaemlékezni. Te vagy az első, aki kárpátaljai képeket küldött. Küldhetsz még, nem baj, ha én nem vagyok rajta. Magamnak úgy is itt vagyok..., a táj, a látottak, a társaság, az emlék a fontos. Remélem, kipihented Magad. Nekem két nap kellett hozzá, de már ok. minden.

2008. július 5. Kelta ünnepség a Várhelyen

9 órakor a Prinz-pihenőtől 19-en indultunk útnak. Kellemes időben tettük meg utunkat a Várhelyig., ahol dr. Gömöri János tartott előadást a kelták szokásairól, és életmódjukról. Kézműves dolgokat készítettek, sőt sodrony mellényt is, amit a harcosok viseltek. Közben az ifjak korhű ruhában harci bemutatót tartottak. A színpadon ír zenével és tánccal szórakoztatták a közönséget. Mivel délidőben is ott tartózkodtunk, megkóstoltuk a kelta recept szerint készített ételeket, hogy erőt gyűjtsünk a haza útra. Csapatunk kicsit megfogyatkozott. Mesics Pistával, mint jó kelta harcossal az élen a kulcsos ház felé vettük az irányt. Jó hangulatban mentünk már jó ideje, mikor Pista kijelentette, fogalma sincs, merre járunk. Ezzel nem tudta kedvünket szegni, mi tovább dolgoztattuk rekeszizmainkat. Utunk során találkoztunk kék ruhába öltözött gombaszedővel, de sajnos beszélni nem tudtunk vele, mire közelébe értünk, bordóvá változott. Végül az Erdei iskolához, majd szerencsésen hazaértünk.

Képek a kirándulásról

2008. június 28. Borkóstoló Kópházán a Payrits pincében

Mostanában nem szállt le olyan sok ember a kópházi vasútállomáson, mint a mai nap, mivel a Corvinus Kör népes csapata vonattal érkezett a Payrits pincébe.

A házigazda, Attila és kedves felesége Szabina vártak bennünket. Elhelyezkedtünk a pincében, házigazdánk pedig hozzákezdett borainak ismertetéséhez. Mi mindegyiket megkóstoltuk. Ízlettek a különböző évjáratú kékfrankos borok, a hölgyeknek pedig a zamatos, zenit. A finom nedűk mellé Szabina jóféle harapnivalót készített.

A hangulat egyre jobban emelkedett, viccek mesélése következett.

Megnéztük Payritsék gazdaságát is: A mangalica sertés telepet, a lovakat. Volt aki a traktorra is felült.

Kellemes délelőtt után szálltunk fel a vonatra, elhatározva, hogy jövőre megismételjük ezt a programot!

2008. június 18. Kiss Melinda művészettörténész előadása

A felújítás alatt lévő múzeumunk kertjében várt bennünket előadónk, aki az "Evangélikus síremlékek Sopronban" címmel tartott ismertetést.

A Múzeum a régi Deák téri Lenck-villában nyert elhelyezést, kertjében a téglafal és az ódon kőből rakott városfal mentén sorakoznak azok a síremlékek, amelyeket a város régi a Berzsenyi Gimnázium mögötti evangélikus temetője őrzött meg az utókornak. Nagy kincse ez a városnak, helytörténeti és országos jelentőséggel is bír, a 17-18. századi szobrászattal összefüggésben. Kiss Melinda előadónk kedvesen kalauzolt végig a 1674-ben alapított protestáns temetőből megmentett sírkövek sorában, melyek homokkőből faragott gazdag, és finoman kidolgozott ornamentális díszítéssel rendelkeznek, késő reneszánsz, barokk stílusban készültek. A sírfeliratokon német gót betűs írást használtak, néhány latin is volt. A magyar fordításuk a kövek mellett elhelyezett táblákon olvashatók, amelyek az 1991-2007 felújítás alkalmával kerültek ide.

Ezek a kövek mesélnek, csak tudni kell olvasni őket! Ebben segített előadónk, bepillanthattunk a korabeli város, a betelepült protestáns, és az itt élő nemesi, valamint polgári családok életébe. Található báró, grófnő, orvos, iskolaigazgató, bábaasszony, egyházi személyiségek, katona, polgármester (pl.: Lackner Kristóf) sírköve. A díszítésben használt motívumok is mesélnek, így a szárnyas homokóra az elmúlásról, a gránátalma a bőségről, szerelemről beszélt, a jobboldali címer a nőé, a baloldali a férfié. Sokáig lehetett volna még megidézni a múltat, de az előadást megköszöntük, a fiatal művészettörténésznek sok sikert kívántunk további kutatásaihoz. Kissé megilletődötten léptünk ki a múzeum kapuján a mai valóságba, vajon 4-500 év múlva lesz-e valaki kváncsi ránk?

2008. június 14. Hegyi túra Ausztriában: Bad-Sauerbrunn-Rosalia-hegység

Valamit tudhattak a régi klubtagok, mert most csak egy kisebb busszal mentünk át a szomszédba. Megérkezve a településre, magyar nevén Savanyúkútra, tudtuk meg, hogy kb. 13km megtétele vár ránk! A régi, nagytúrázó tagoknak ez semmiség!

Hamar megtaláltuk a jelzett utat, és már neki is vágtunk az emelkedőnek, amit több is követett, haj de milyenek! Hamar szétszóródott a társaság, szuszogtunk, izzadtunk, de mentünk, ki bottal, ki anélkül. Az idő kedvezett, pont hegymászáshoz való hőmérséklet, napsütés felhőátvonulásokkal. Az erdő a júniusi hónapban a legszebb talán, jó illatú, szellőjárta, madárdalos. A lankásabb szakaszokon már könnyebben lépkedtünk, beszélgettünk. Több alkalommal letáboroztunk, eszegettünk, iszogattunk, csodáltuk az erdei világot.

Célunk a Rozália-hegység 745m magasán lévő Rozália-kápolna volt, amely mellett csodálatos kilátás várt ránk. Még Sopront is látni lehet, nem csak a közeli Fraknó várát, amely olyan, mint a mesekönyvekben a vár! Kisebb időtöltés után megkerestük a parkírozóban "kipihent buszunkat", és leereszkedtünk vele a Fraknóváralja (Forchtenau) településre. Itt egy kis kényeztetésben részesítettük magunkat, ki kávéval, ki borral, ki a falu felfedezésével enyhítette a túra fáradalmait. Utólag örültünk, hogy sikerült önmagunkat legyőzni, tettünk az egészségünkért, és még jó csapatban is voltunk!

2008. június 7. Séta a soproni erdőkben

Ismét sétára gyülekeztünk a brennbergi buszra várva. Sajnos csak egy kis csoport vállalkozott a sétára. Ezúttal Brennbergből indultunk a Fehér Dániel forrás felé. Mivel az előző nap és éjszaka esett az eső, így az erdei út helyett a műutat választottuk. A Forrásnál megpihentünk, ettünk-ittunk, ki mit hozott a hátizsákjában. Kis pihenés után ismét elindultunk a Tolvajárok felé, megnézni, hogy a kedvenc szalonnasütő helyünk milyen állapotban van. Sajnos elszomorító volt a látvány! A kinti asztalokat és a padokat megrongálták, elégették. Elszorult a szívünk a látványon. Nagy bánatunkban megvártuk a buszt, mivel már gyülekeztek az esőfelhők. Így ért véget a "kiscsoportos" erdei sétánk.

2008. 05. 24. Borkóstoló a Fényes-Pincében

A hagyományokhoz híven a Corvinus kör tagjait ebben az évben is vendégszeretetük kíséretében hívta borkóstolóra Sopron város köztiszteletben álló neves bortermelő, borász családja, a Fényes család. A nap is fényesen sütött ezen a napon, így a Fertőrákos és Balf között található Fényes Pince, mint úti cél ugyancsak kedvünkre való programként szerepelt ez évi terveink közt. A jó kis gyalogtúra, mint mindig jó közérzetünket javította.

Megérkezésünk vendéglátóink kedves, szívélyes fogadtatásával kezdődött. A társaságot terülj, terülj asztalkám fogadta az emeleten, mely mindnyájunk, amúgy is létező étvágyát fokozta. Dicséret és elismerés a ház asszonyának, aki mindezt varázsolta, elkészítette. Hát csak köszönetet tudtunk mondani, noha az elfogyasztott étel mennyisége bizonyította a minőséget.

Nem beszéltünk még a híres borokról: Zöld veltelini, Tramini, Kékfrankos, Cabernet sauvignon, Zweigelt, Merlot, Sauvignon blanc és még sorolhatnám. A házigazda bemutatta a borokat, melyeket sorra megkóstolt és élvezett a csapat. Hát érdekes módon a jó kedvünk csak fokozódott. "Én nem tudom mi ez, de jó nagyon.." - bár a vers a szerelemről szól, de e tekintetben szólhatna a jó bor szeretetéről is.

Végül, de nem utolsósorban, a pincében is körül néztünk, hát mit tagadjuk, tovább ízlelgettük a finom nedűt, de csak azért: " Mert ki a jó bort szereti rossz ember nem lehet!"

Szép napunk végéhez közeledett. Megköszöntük a tényleg csodás napot, vendéglátást a Fényes családnak. Szeretettel emlékezünk mindenre "öreg" napjainkban. Ha szabad befejezni azzal: "Jövőre újra ugyan itt megígérjük!" Hazafelé csodás pipacs erdőben gyönyörködhettünk.

2008. május 21. Ifj. Sarkady Sándor előadása

Előadónk kedvesen üdvözölte a nagy számban megjelent hallgatóságot, s rögtön egy frissen megjelent könyv (2. hasonmás kiadvány) bemutatásával indította a témát. A "Tüzek a végeken", a Ny.-Magyarországi felkeléssel foglalkozik, mint a Krug Lajos könyve. 1920. dec. trianoni békediktátum határozatait az újságokból tudták meg Moson, Sopron, Vas megye lakosai, és azt is, ki hova fog tartozni. Ausztriával osztozkodott a Magyar Kormány, nem sok sikerrel, ratifikálták azt a megállapodást, amely szerint Sopron, Ausztria része lesz. 1921. aug. 29.-n az átadási terv is készen volt. A hírek szerencsére "kiszivárogtak" (távírók, lehallgatások, stb.), és augusztus 28.-án kitört a Ny-Magyarországi felkelés, a székely hadosztály, a "Rongyos gárda", az egyetemi ifjúság részvételével. A kormány azonnal leállította a kiürítéseket. Akkor még főiskolai rangú iskola fiataljai felesküdtek, ha kell életük árán is, de megvédik Sopront. 1921. szept. 8.-ai 2. ágfalvi csatában megvédték a várost, a 3 irányból támadó osztrákok ellen. Több diák hősi halált halt. A főiskolások nélkül nem lett volna népszavazás, amit Velencében mondtak ki, 1921. okt. 11.-13.-án. Ifj. Sarkady Sándor, az egyetemi könyvtár főigazgatója végig nagy lelkesedéssel, szenvedéllyel beszélt az eseményekről, és arról a felvilágosító, nevelőmunkáról is, amit a mai egyetemi ifjúság irányában fejtenek ki, hogy ismerjék elődeik hősiességét, becsüljék azt, és legyenek büszkék rá! Nagy tapssal és könyvvel köszöntük meg az előadást, amit a név,- és születésnaposok köszöntésével folytattunk.

2008. május 17. Esztergom, Vác: kirándulás

Jégesőt, zivatart említett a meteorológiai jelentés, szerencsére igazi kiránduló időben volt részünk egésznap! E nap jellemzője: székesegyháztól, komphajóval székesegyházig, Esztergomtól Vácig. Titkár asszonyunk nélkül, Tünde idegenvezetőnkkel vágtunk neki a kilométereknek, a kora nyári ruhában pompázó természetben. A komáromi Tesconál rövid szerviz szünetre megálltunk, majd végig a Duna mellett haladtunk Esztergomig. A Bazilika megtekintése fért az időnkbe. A papszentelési ünnepség miatt először a Kincstárat tekintettük meg. Lenyűgözött bennünket a sok érték, a sok, szépséges ötvösművészeti tárgy látványa. Az ünnepség befejeződött, mire kijöttünk a kincstárból, így megcsodálhattuk a Bazilika belsejét, amely méreteivel (a kupola alatti belső magassága 71,5m hossza 107m) nyűgözött le. Emellett a világ legnagyobb, egyetlen vászonra festett oltárképe, és a reneszánsz Bakócz- kápolna tett ránk nagy hatást.

A Bazilika mellett 2000-ben felállított monumentális alkotásban / István megkoronázása /, és a kilátásban gyönyörködtünk.

Leültünk egy kis frissítőre, s már indultunk is tovább a szépséges Duna-kanyarban Vác felé, Visegrádra, csak a busz ablakán keresztül rátekintve. Megérkeztünk a komphoz, a hajó még a túloldalt volt, megváltottuk a jegyeket, és már behajózhattunk. Élmény volt ez is, többen fotóztunk. A Duna vizéről Vác panorámáját szemlélhettük. A komptól egy hosszú sétával minden fontos látnivalót megtekintettünk. A Kőkaput, amit Mária Terézia Királynő fogadására építettek, csak messziről. Vác főtere a Márc. 15. tér a gyalogosoké, a kirándulóké, az esküvői meneteké, az üldögélni, étkezni, iszogatni, szórakozni vágyóké! Emellett a 18.sz.-i épületeket megcsodálni szándékozóké is. Itt láttuk a középkori Szt. Mihály templom alapjait, bementünk a násznéppel a Fehérek templomába, láttuk a szép Városházát, az Irgalmas rendi kórházat, átsétáltunk a Szentháromság térre, a Piaristák templomát és az oszlopot néztük meg, továbbmenve kijutottunk a váci Bazilika teréhez. A Székesegyház klasszicizáló stílusú, altemplommal rendelkezik. Maulbertsch alkotásai gazdagítják a Bazilika belsejét. Itt is esküvői ceremóniába csöppentünk.

Még elsétáltunk Géza király terére, ahol az első székesegyház állott, amit I. Géza királyunk fogadalomból építetett, most Ferences templom és rendház áll itt. Időnkből, visszaúton Vác főterén egy kis édesség fogyasztására lecsíptünk. Budapesten keresztül autópályán 9 órára hazarepültünk. Még erre a vidékre szívesen visszamennénk!

2008. május 10. Kirándulás Az Urak asztalához

A Corvinus Kör csapata egész évre tervezett program alapján tölti idejét közösen, lelkesen. Ám nem nézhettük tétlenül a Fraknói Túra résztvevőinek 28 km-es hagyományos programját, melyre a túljelentkezés volt a jellemző idén is. Ildikó gondolt egyet, és megszervezte a kisebb túrát 14 km-el az Urak asztalához. Jó kedvvel, szép időben, kezünkben túra bottal, indultunk el. Mint mindig, most is jókat beszélgettünk, élveztük a jó időt és a szabadban a szabadságot.

Útközben a Magasbérc kilátónál megpihentünk, eszegettünk és persze a hagyományokhoz híven, magyar módra a jó bor is előkerült. Hát a nap fénypontja Ildikó kalapja volt, amit ugyancsak többen irigyeltünk.

Aztán tovább indultunk és megérkeztünk célunkhoz az Urak asztalához. Ismét pihenés és a múlt emlegetése a faházikó láttán.

Kedves túra társunk Sógor Jancsi részére üzenetet, jelet hagytunk, vele vagyunk gondolatban (28 km), de mi szerények vagyunk és beérjük (14 km) kevesebbel.

Sikerélményünk még, hogy a Burgenland TV stábja felvételt készített, természetesen mi is főszereplői voltunk a felvételnek. Aztán hazafelé indultunk és nem csalódtunk, a fraknói túra résztvevői utolértek bennünket és így az ő hangulatuk is magával ragadott bennünket. Brennbergbe érkezve sorra érkeztek az emberek vissza a jól megérdemelt gulyásra. A szervezés tökéletességét fémjelzi, hogy Corvinusos társunk is ott várt és üdvözölt mindnyájunkat.

Hát ez is egy szép nap volt. EGYÜTT!!!! Egymásért! Sopronért!

2008. április 27. XX. I.V.V. Nemzetközi Túranap

A sok biztatásnak, kérésnek, a korábbi sikereknek, és a kellemes időjárásnak köszönhetően, az eddigi legnagyobb létszámban vettünk részt az idei első I.V.V. túrán.

A rendezvényt Fertőrákosra szervezték, szerencsére kettő autóbusszal vitték ki az embereket. Az indulás és érkezés helyszíne a Püspöki palota volt, amit nemrégiben újítottak fel. Itt befizettük a benevezés költségét, megkaptuk az útvonalhoz a térképet, fotót készítettünk, és már indultunk is az 5 km-es pályánkon.

A "könnyű pálya" a Kastélytól végig Fertőrákos fő utcáján a Kőfejtőig, innen már földúton vezetett. Később lépcsőkön leereszkedtünk a Patak sorra, patak mellett, majd a hídon át felfelé széles kocsiúton, tölgyes, bokros, majd irtásos szűkebb útszakaszon, fiatal fenyves, és a falu szélső házai mellett haladtunk el. Az idő melegedésével egyre több ruhadarab került le rólunk. A rálátás a Fertő tóra csodálatos volt, a madárdal, az erdei virágok, a finom illatok, jókedvvel töltött el mindenkit. Útközben sok fénykép készült. Visszaérkezve a célállomáshoz, örömmel vettük át az ajándékot, a kis számológépet, és a serleget, ezt csak képletesen, mert később kapjuk meg. Így a hagyományos pezsgőivást nem a serlegből ejtettük meg! Nem voltunk azért szomorúak! Bezzeg a visszaút viszontagságai átmenetileg elvette a kedvünket, de azért a következőn is ott leszünk!

2008. április 23. Dr. Kárpáti György előadása

Egy sámlinak sem lett volna hely a teremben, olyan sokan voltunk kíváncsiak arra, vajon mit hoz nekünk ezúttal Doktor Úr? Kedves üdvözlés után bejelentette, hogy 4 filmet hozott, és ránk bízza, melyeket vetítse le. Kisebb szócsata alakult ki, ezért míg mi döntünk a legrövidebbet, természetesen nem érdektelent, levetíti. Sulyok Gabriella, általunk ismert és szeretett festő, grafikus, filmrendező kiállítása kapcsán készült munkát tekinthettük meg. A jelenlévők az egyiptomi útról készített filmet szavazták meg, melynek címe: "Búvár szafari a Vörös tengeren"/2005/. Csak az irigyelhette a Liliom nevű hajón arab személyzet által kiszolgált, pihenő, szórakozó, embereket, aki nem érezte át mennyi munka, felkészülés, tanulás /búvárvizsga/ veszélyhelyzet van, mindazok mögött. Csodaszép felvételeket láttunk a kedves delfinekről, a tenger mélyén található életről az elsüllyedt hajóroncs környezetében, az éjszakai merülésről. Mivel volt még időnk, megtekintettük a 450 éves Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceumról készült filmet is. Előadónk szívének oly kedves iskolát, /nagyapja, édesapja tanárként, ő és két testvére, gyermeke, diákként jártak ide /, nagy szeretettel, büszkeséggel mutatta be. Titkárunk megköszönte az előadást, és elnyerte ígéretét Doktor Úrnak, hogy újra eljön közénk.

2008. április 19. Kirándulás Semriach-Bad Blumau útvonalon

Tartalmas, kirándulásban volt részünk, "föld alatt, föld fölött"! Minden hely foglalt volt a buszon, az első idei ausztriai kirándulás alkalmából, de nem is csalódtunk! Az autóbusz szinte repült a Graz felé vezető úton, a tavaszi zöldben pompázó hegyek-völgyek között. Semriach-Lurgrotte volt az első programunk. Szerencsésen leereszkedtünk a cseppkőbarlang bejáratához. A 9C-os állandó hőmérséklet miatt jól beöltöztünk. A vezetőnk szívélyesen mesélt a barlang felfedezéséről, a látványos cseppkőképződményekről. Hol a fejünkre, hol a lábunkra kellett vigyáznunk, de ezt mi már rutinosan tesszük! Szép volt a Medve terem, a Zene terem, ahol fény, és hangjátékban gyönyörködhettünk. Megcsodáltuk a világ legnagyobb függő cseppkövét. A szabad levegőre kiérve kellemes napsütés fogadott, az óra delet mutatott, letelepedtünk ebédelni. Irány Bad Blumau! A buszon Tünde idegenvezetőnk, és tagtársunk Rennerné, Mária meséltek a különc, festő, építész Hundertwasser munkásságáról. Már messziről csillogtak az egyes épületek aranyozott csúcsai, kupolái. Egy fantasztikus világba csöppentünk, ma itt: termálvízre épülő szálloda, szabad, és nyitott fürdő, és minden kényeztetés, amit csak el lehet képzelni! Barangoltunk a színes, girbe-görbe, meseszerű épületekben, és épületek között. Sajnos nem ácsingózhattunk sokáig a napozó, fürdőző vendégek jó dolga után, mert észleltük a távolból közeledő fekete felhőket! Így korábban indultunk vissza, amit okosan is tettünk, mert villámlásban, szakadó esőben kellett tovább haladnunk. Még egy kis vásárlásra is jutott az időnkből. Jókedvűen, újra jó időben repültünk hazafelé. Köszönet a jól sikerült, tartalmas kirándulásért!

Képek a kirándulásról

2008. április 5. Erdei séta

Szombat reggel 9 órakor lelkes kis csapatunk, a Corvinus Kör apraja, nagyja, nagyija és társasága gyülekezett a Várisi úti megállónál. Hátizsákunk töltve, kapaszkodónk kézben, jó hangulat a levegőben, elindultunk. Mint mindig Ildikó (lévén jó kapcsolata az égiekkel) kiránduláshoz megfelelő időt rendelt nekünk. És csak mentünk és beszélgettünk. Hipp-hopp máris a Károly- kilátóhoz értünk. Jó nagyot szusszantunk és elővettük a kis elemózsiánkat is. Nem tagadjuk, hogy a hűvösben elkelt és előkerült némi védő ital, mely némelyeket felmelegített. Beszélgettünk a régi túrákról és utazásokról, élményekről. Nekem (mint másodkrónikása a csapatnak), rögtön bevillant Kerék Imre soproni költő Erdő című verse.

Gombaillatú félhomály, Fák agancsa döf a magasba. Égszíntollú mátyásmadár röppen lengő égerfagallyra,

éppen csak megrezzen bele az aljnövényzet sűrű csöndje. Forrás siet a völgybe le, kerek kavicsokon csörögve.

Szőnyegén süppedő avarnak barnahátú őzek inalnak. Rézsút egy-egy sugárköteg

behull, de már nőnek az árnyak s hűs hullámaival a tájat elönti lassan a szürkület.

Aztán megindultunk lefelé könnyedén, tovább szőve a gondolatokat az elkövetkezendőkben várható jó kis programokról. Tiszta levegőn, tiszta szívvel jókedvűen töltöttük a szombat délelőttöt.

Képek a sétáról

2008. március 29. Autóbuszos kirándulás Nemeskér-Sopronhorpács-Kőszeg-Röjtökmuzsaj-Nagylózs útvonalon

Mennyi érték van szűkebb kis hazánkban, ilyen sikeres kirándulásokon derül csak ki! Első megálló Nemeskér: kiderült, hogy megyeszékhely volt egy időben, és a Ny.-Dunántúli reformáció központja is. Megtekintettük az Evangélikus templomot, mely fa mennyezetes, szószéke is fából faragott, karzata is fa. Következő település Sopronhorpács: csodálatos koraközépkori templomának bejárata a jáki temploméra hasonlít. Sajnos a török időben lerombolták, a bejárat, és egy oldalfal maradt meg. A templom néhány épen maradt darabját külön kiállították. Megérkezésünkkor harangszó fogadott, bérmálkozási ünnepségre hívta a lakosságot. A falu főterén az étteremben már terítettek az ünnepelteknek, így mi csak állva fogyasztottuk el kávéinkat. A kastélykertbe sem lehetett bemenni, a "főnökség" ezért egy programon kívüli helyre irányította a buszt, Kőszegre. Kőszeg: igaz ez már Vas megye, általunk szeretett, kedvelt, hangulatos kis város. Egy órát sétáltunk a belvárosban, közben megtekintettük a Fogadalmi templomot, a régi városházát, a Jurisich várat. Irány az ebéd színhelyéül választott Sopronkövesd! Sikerült megbirkózni a két hatalmas husival, és egyéb kalóriákkal. Tovább gyakoroltuk a különösen magasépítésű buszra való felszállást. Jöhet Nagylózs. A falu temetőjében egy románkori kis kápolnát néztünk meg. Vissza a buszba, utolsó állomáshelyünkre mentünk nagy várakozással. Röjtökmuzsaj: elsőként a búcsújáró helynek nevezhető Plébániatemplomot kerestük fel. A templom kinyitására várni kellett, de megérte, a Madonna nagyon szép, öltöztetik is. Innen már gyalogosan sétáltunk el a kastélyszálló mellett a vízimalom felé. A 300 éves Muzsaji Vizimalom ipartörténeti műemlék. Mellette a faluvendéglő, ami családias hangulatával csalogatott bennünket, de mi először bejártuk a malom külső belső látnivalóit, a néma kacsáktól a mangalica malacokig, a vízi keréktől a kukoricagóréig. Ezután megpihentünk a hangulatos malom udvaron, és azt fontolgattuk vissza kell ide jönni, mikor melegebb este lesz, és finom malac sült készül a számunkra. Nagyon kellemes, tartalmas nap után, jó érzéssel tértünk haza.

Képek a kirándulásról. Csoportunk Nemeskéren Sopronhorpácson Séta Kőszegen Kőszeg A buszra várva Nagylózs Röjtökmuzsaj Röjtökmuzsaji templom belső A vizimalom Pihenő a malom udvaron.

2008. március 19. Dr. Tschürtz Nándor előadása az érbetegségekről és azok megelőzéséről

A zsúfolásig megtelt előadóteremben élvezettel hallgattuk Doktor Úr előadását, aki szenvedélyes ismeretterjesztőnek bizonyult. Miért kell 8 évvel korábban meghalnia egy magyar embernek, mint a szomszédos Ausztriában élőnek? Az érelmeszesedés alattomos betegség, de lehet tenni ellene! A Doktor Úr a hallgatóság aktivizálásával számtalan okot, és lehetőséget sorakoztatott fel a betegség megelőzésére, súlyosságának csökkentésére. Felhívta a figyelmünket, hogy az orvos nem gyógyítani tud, csak el tudja mondani, mit kell tennünk, mivel segíthetünk egészségünk helyreállítása érdekében. Csoda az életmódunkban van, tudatosan kell tennünk egészségünkért! Soha nincs késő elkezdeni a szükséges változtatásokat! Az előadás végeztével kérdésekre válaszolt Doktor Úr. A klubnap a név-és születésnaposok köszöntésével zárult.

2008. március 8. Temetői megemlékezés Dr. Metzl János sírjánál

Dr. Metzl János 2003 márciusában hunyt el, azóta a Corvinus Kör tagsága minden évben megemlékezik szeretett, és tisztelt elnökéről. Az Evangélikus temetőben elhelyeztük koszorúnkat, meggyújtottuk mécseseinket.

Az egybegyűltekhez, Korsch Lászlóné, titkárunk szólt, majd Nagyné Kondor Gizella tagtársunk felolvasta Fülöp Klára "Az én Miatyánkom" című versét.

A kezdő versszakot idézve:
"Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget Rád, soha senkise,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe;
Ó, "Lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, -reményteljesen,
S fohászkodj. Miatyánk, Ki vagy a mennyekben."

Dr. Metzl János és felesége Ildikó emlékét őrizni, sírjukat gondozni fogjuk.

2008. március 1. Séta a Hubertusz-kilátóhoz

Kis csapatunk, aki nem ijedt meg egy kis széltől, felhőtől, lelkesen indult az Esernyős háztól az év első sétájára. Már vártuk, vágytunk az együtt barangolásra, jó kis beszélgetésekre az általunk oly nagyra becsült imádott természetbe.

Utunk a kilátó felé vidáman csevegve telt el. Miközben megcsodáltuk a tavasz első jeleit, néhány rügyező bokrot, tőzikét, megérkeztünk a kilátóhoz. A bátrabbak a szél ellenére is felmerészkedtek a kilátó tetejére és gyönyörködtek a kilátásban. Közben a társaság letelepedett a jól megérdemelt pihenésre. Szépen megterített asztalon előkerült Ildikó isteni szalonnája, no meg Frédi butykosa is a jó kis nedűvel. Hát, hogy is lehetne mindennek ellenállni a jó levegőn, jó társaságban.

Az idő azonban nem akarta, hogy sokáig örüljünk. Elkezdett az eső cseperészni, felkerekedtünk, tovább beszélgetve indultunk hazafelé. Lassan hazafelé tartott a mi kis társaságunk, jó érzéssel váltunk el, már most várva a következő sétát, közös programot.

2008. február 16. Erdei séta

A viharos szél sok társunkat elijesztette az erdei sétától, így csak néhányan kerekedtünk fel egy kis túrára. Úti célunk nekünk is változott, a zord idő miatt rövidítettünk rajta.

A befagyott tó előtt. Jól esik a meleg ital.

2008. február 2. Erdei séta

Sajnos a mai nap sem kedvezett az idő, úgy, mint a két héttel ezelőtti erdei sétánknak. De töretlen jókedvvel indultunk a már csöpögő esőben. Bíztunk abban, hogy eláll az eső. Sajnos nem így történt. Esőkabátban, esernyővel felszerelkezve, haladtunk, ám egyre jobban megeredtek az ég csatornái, így kénytelenek voltunk visszafordulni az Ojtózi sétányról. Hamar befejeződött a mai sétánk, de jó hangulatban tértünk haza.

2008. január 23. Dr. Winkler András előadása: "Szakestélyek a Nyugat-Magyarországi Egyetemen"

Zsúfolt terem fogadta kedves előadónkat, mint mindig. Most nem verseiről, szívének egyik kincséről kellett beszélnie, hanem a másikról, a legnagyobbról, a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetemről, melynek rektora volt 1989-től 97-ig. Beszélt röviden az egyetem történetéről, a selmecbányai előzményekről. Selmecen 1735-ben III. Károly által alapított bányatisztképző iskolát, Mária Terézia akadémiai rangra emelte. Az 1846-os oktatási reform minőségi változást hozott, az intézmény nevét Bányászati és Erdészeti Akadémiára változtatták. A selmeci kisvárosban együtt élt a lakosság, és a diákság, a konfliktusok elkerülése végett szabályokat állítottak föl a mulatságok megtartásához. Estéket, szakestélyeket tartottak, melyeknek szigorú rendje volt. Ezeket a hagyományokat felélesztették, amikor az I. világháború után idemenekült diákokat Sopron befogadta. Mi tartotta életben? A selmeci szellem: a Bányászhimnusz, mely azt mondja az Isten, embereken keresztül segít. Ez a szellem az emberek megbecsülését, a humánumot, az alkotó ember dicséretét jelenti. Minden szakestélynek témája van: balekkeresztelő, szalag, és korsóavató, egyesített, József napi, szamár, gyász. Ezekre komolyan készülnek a firmák is és a balekok is. Invitáló cédulával lehet részt venni, vezetőséget választanak, a szakoknak saját himnuszuk van. Az egészet a barátság hatja át. Segítik a szegény sorsú társaikat, a betegeket ápolják. Az előadást titkárunk megköszönte, majd ezt követően mi is egy kis "estéllyel" folytattuk, név-és születésnaposokat köszöntöttük.

2008. január 1. Újévi túra

Hagyományaikhoz híven újév napjának délelőttjén útra kelnek a soproni turisták, köztük a Corvinus Kör népes csapata is. A gyülekező turista társakkal örömmel üdvözöltük egymást, és a Dalos hegy felé indultunk.

A Dalos kőnél rövid megemlékezést tartottunk, majd a Károly-magaslaton folytattuk az újév köszöntését.