Záróebéd a Szélmalom étteremben 2010. december. 18.

Amilyen zord, hideg, hó, volt kint, olyan barátságos meleg, díszbe öltöztetett fenyőfa, ünnepi várakozást sugárzó arccal üllő tagtársak voltak bent. Évadzáróra mindig a szívünket is ünneplőbe öltöztetjük, mert mi már szinte egy nagy család vagyunk. Segít ebben az ünnepi műsor is, amit kedves ismerős előadók, Fodor Gábor fuvola, Halmos Erika zongora, Hanzséros Terézia előadóművész prezentált. Mozart, Schubert, Schumann művei csodálatosan szólaltak meg, s ezekre méltó választ adtak a versek. Mindezt néhány karácsonyi dal közös eléneklésével fejeztük be. Titkárunk Korsch Lászlóné nagy szeretettel, ajándék, és virág kíséretében köszönte meg az előadóknak a műsort. Karácsonyi ajándékokat kaptak mindazok, akik valamilyen formában, de segítették a Corvinus Kör éves munkáját. Ezt követően Titkárunk, Ildikó jókívánságai következtek a karácsonyra, és az új évre vonatkozóan, melyre mindannyian pezsgővel koccintottunk. A tagság nevében virágcsokorral köszöntük meg Ildikónak a Klub érdekében végzett munkáját. Jöhetett az ebéd, amit előre kiválasztottunk, és megrendeltünk, így gyorsan tálalták az étterem dolgozói. Jóízű falatozás, beszélgetés következett. Egy ilyen összejövetel után a költő szavait mondhatjuk: "Szép Tündérország támad föl szívemben, Ilyenkor decemberben." / Juhász Gyula/

2010. december 11. Kirándulás Loretto-Rohrauba

A havas decemberi hétvégén szép számmal kirándultunk Rohrau-ba, Haydn szalmatetős szülőházába, ahol megismerkedhettünk a nagy zeneszerző életkörülményeivel, művészetével és személyes dolgaival. A visszautunk Kismarton felé a Lajta-hegység északi lábánál fekvő Loretto-ba vezetett, megtekintettük a Nádasdy-ak által alapított kéttornyú barokk templomot, kápolnát a Fekete Madonnával. A forraltboros bemelegítő után Kismartonba érve shoppingoltunk, majd elvegyültünk az adventi forgatagban. Az Eszterházy-ak kastélyában a kézművesek színvonalas munkáit nézegetve, zenét hallgatva ismét élményekben gazdagon tértünk vissza Sopronba.

Mikulás ünnep a Juventus étteremben 2010. dec. 04.

Hó suba alatt a város már napok óta, így jogosan várhattuk a Télapót, és énekelhettük neki az étteremben: "Télapó itt van, hó a subája …" Lássunk csodát, ő tényleg ott volt, a nagy piros puttonyában pedig, piros "csomag", arany ág. Mosoly, és nevetés szavai nyomán: "tapossátok a leveleket!", azaz túrázzunk többet és többen! Most kicsi virgácsot kaptunk, emlékeztetőül csak. 50 fős társaságunk az asztaloknál egymást is megajándékozta egy kis édességgel. Kaptuk ezután az előre megrendelt vacsoránkat, ami bőséges, és finom volt. Így Advent időszakában szívesen töltjük barátainkkal az időt, jót beszélgettünk. Koccintottunk egymás egészségére, és máris emlegetni kezdtük a következő találkozást.

2010.nov.27. Sörház-dombi séta.

Reggel 9 órakor találkoztunk a szokott helyen, a Lőver Szállónál. Kis csoportunk elindult a havas úton a szállodák mögötti erdei sétányon a Sörházdomb felé. Derűsen csevegve értünk a kilátó aljához. A bátrabbak felmentek a jeges, deres lépcsőkön a kilátó tetejére. Sajnos a párás levegő miatt nem volt olyan a táj, amit vártunk. Majd egy két képet készítve, hazafelé sétáltunk. Jó volt ismét együtt lenni.

Klubest: Diavetítés a Kör programjaiból 2010. november. 24.

Zsúfolásig telt meg a kiállító terem, hiszen szívesen nézzük meg a velünk történteket. Kellemes volt a Török Bernadett kiállított képei között ülni, melyek a szép tájak, természeti képek látványával szinte ráerősített az általunk bejárt vidékek, városok, országok szépségeire. Nemesné Farkas Anna klubtársunk készítette el a videókat saját fényképeiből, de kapott képekből is dolgozott. Korschné Ildikó anyagából is láthattunk videót. Szóbeli kiegészítéseket spontán fűztünk hozzá. Jó volt a nyári hőségre visszaemlékezni, de természetesen minden programon van valami, ami nyomot hagy bennünk, és szívesen felemlegetjük. A novemberi klubnapon köszöntjük a legtöbb tagunkat, Erzsébet, Jolán, Katalin. Dúskáltunk a süteményekben, koccintottunk az egészségükre, és egymásra is.

Márton napi libator Balfon 2010. nov. 13.

A "gí-gá-gá" különjárattal mentünk ki a balfi vendéglőbe, igen jó hangulatban, mert tudtuk mennyi jó vár ránk! Csoportunkat már várták, az étlapokat megkapva jobbnál jobb dolgok között válogathattunk. Egy-egy asztaltársaság hosszasan fontolgatta, a liba melyik részét részesítse abban a megtiszteltetésben, hogy MEGESZI. Nem a mondás miatt, hogy "aki Márton napján libát nem eszik, az egész évben éhezik", hanem a jóízű falatok miatt. A husikhoz a vörös bor is csúszott, akinek a pocakja bírta még mást is csemegézett. Természetesen, evés mellett jókat beszélgettünk, sztoriztunk, viccelődtünk. Mindenki addig maradt, míg akart. Többen csak azért hagytuk el a vendéglőt, hogy a kellemes időben, sétával segítsünk a gyomrunknak megbirkózni a libaétekkel. Ezt a hagyományunkat is érdemes továbbvinni!

Tiszteletadás a Hősi temetőben2010. október 30.

Hagyományos temetői látogatásra gyűltünk össze az Erzsébet kert bejáratánál, és innen már gyalog sétáltunk fel a temetői emlékműhez, és a többi kegyeleti helyekre. Útközben még többen csatlakoztak hozzánk. Az I. Világháborús emlékműnél mindannyian mécsest gyújtottunk, és meghallgattunk egy sírverset, tagtársunk előadásában.

"Boldog, ki itt jársz, teérted is Megszenvedett, ki lent nyugszik, a holt;"

(Gy. G.)

Ezután továbbsétáltunk az esti szürkületben pislákoló mécsesekkel teli temetőben, elgondolkozva a sok értelmetlen halált, szenvedést hozó háborúkról, ami még mindig létezik a mi bolygónkon. A II. Világháborús keresztnél, és a fogságban meghalt orosz katonák emlékoszlopánál is meggyújtottuk a mécseseinket. A temetőből lefelé jövet láthattuk a békében élő, fényektől csillogó szeretett városunkat!

Tökfesztivál Pulkauban 2010. október 24.

Kényelmesen, 9 órakor indultunk a kicsit hűvös, ködös reggelen, a z Alsó-Ausztriában található Weinviertel egyik kis városkájába, Pulkauba. Megérkezve rögtön érzékeltük, itt tök lesz tök hátán! A beléptető kapunál karszalagot kaptunk, programfüzetet, térképpel, helyszínek megjelölésével, a több mint 80 árusító hely megnevezésével. Csak addig éreztük, hogy hideg van, míg egy kis tökpálinkával, forró töklevessel nem védekeztünk. Minden felé bábuk felöltöztetve, csak a fejük volt tökből, több helyen boszorkányok, szellemfigurák, pókok, stb., amik a Halloween ünnepére utaltak. A főutcán, a főtéren, a városháza utcán, és téren, több országból jött látogatók jókedvű beszélgetése keveredett a különböző zenei együttesek játékával, az ételes sátrakból áradó illatokkal, a gólyalábon egyensúlyozó figurák látványával, a sok tökös dekorációval. Színpadokat állítottak fel, ahol vidám muzsikálás szórakoztatta a hallgatóságot. Természetesen a kisváros minden fontos étterme, cukrászdája nyitva volt. A családi házak udvarát is kinyitották, kiállításnak, étkezés, italozás céljából. Az Európa házban, a Városteremben zene, vidámság, és "meleg". Láttunk tökkiállítást, ami nagyon tetszett. A város egyik szép gótikus templomát is megnéztük. Az idő gyorsan elrepült, indultunk haza "ki tökkel, ki tök nélkül", még a közben eleredt eső sem vette el a kedvünket. Hangulatos kirándulás volt!

Grabner József előadása 2010. október 20.

Régi kedves ismerősként, szeretettel üdvözölte titkárunk Ildikó, Grabner Urat. Ő mindjárt azzal kezdte, hogy rendhagyó módon, most nem a festészetről tart előadást. A képes levelező lapok létjogosultsága izgatja ebben az elelektronizálódott világban. A "Soproni Anziksz" kiadványból idézett, hogyan, és mikor indult a képeslap. Ő is, mint a posta dolgozója, tervezett, bélyeget, bélyegzőt. Örömére 2000-ben, amikor 150 éves volt a Postaigazgatóság, az ő bélyegzőtervét fogadták el, és az szerepelt minden kiadványon. Szilárd Leó fizikus ünnepségére is az Ő első napi bélyegzőjét fogadták el. Az előadás megkezdése előtt egy kis kiállítást készített elő, és menet közbe megkért bennünket, tekintsük meg, valamint mondjunk véleményt, van-e létjogosultsága a mívesebb képeslapoknak. A tárlókban témák szerint elrendezett képeslapokat láthattunk, amelyek különböző technikával, és stílusban készültek, összefűzött lapokból álltak. Minden jelenlévőnek tetszett, és a beszélgetés folyamán ennek hangot is adtunk. Szívesen vásárolnánk hasonló egyedi, személyre szóló lapokat, amelyek még versidézetekkel is el vannak látva. Több hozzászóló mondta, igen is küld még kézzel írott képeslapokat, szükség van rá, és lesz is. Az előadást egy kis ajándékkal megköszönte Ildikó, és a hagyományos névnapi köszöntéssel folytattuk az estét.

2010. szept.25. Gyalogtúra Balfra

Balfig busszal mentünk. Elsétáltunk a temetőbe. Nagyon szép kilátás volt a falura és a tájra. Utána elgyalogoltunk az ivókúthoz, mely zsolnai porcelánból készült. Ittunk egy kicsit és fényképeszkedtünk. Ezután a társaság kettévált, a kisebbik fele visszaindult Balfra, ahol a Halászcsárdában falatoztunk, mielőtt buszra szálltunk volna. A másik fele elindult Fertőrákos felé. Útközben a szőlőknél árultak szőlőt és mustot, valamint gesztenyét. A társaság itt ismét két részre vált, voltak, akik hazabuszoztak, néhányan pedig betértek a Kovács kocsmába sült halat enni. Fáradtan, de jókedvűen jöttünk haza.

Klubnap: 2010. szeptember 22. Dr. Winkler András előadása

Kora őszi klubnapok, kedves visszatérő vendégeként köszöntötte titkárunk Ildikó a professzor urat, aki okleveles faipari mérnökként, a Soproni Egyetem ny. rektoraként a költészettel is foglalkozik. Most is verseivel tisztelt meg bennünket. Ősz van, ilyenkor a legszínesebb az erdő, a fák pompáznak, hát miről is szóljanak a versek, mint a FÁKRÓL! A fa, és az ember közötti hasonlóságról, a fa lelkéről, sorsáról, faiskoláról, fafeldolgozásról, a fából készült tárgyainkról, az ünneplőbe öltöztetett varázslatos karácsonyfákról. Professzor Úr, idézett a Bibliából, más költők verséből, mint pl. Juhász Gyula "Forgács illat", vagy Hermann Hesse "Álom" című verse. Verseiből, gondolataiból árad a fák féltése, szeretete, lelki azonosulás a fák szellemével, élő társainkkal, de humoros oldalát is megmutatta. Korsch Ildikó megköszönte a szép bemutatást egy kis ajándék kíséretében, és meghívott mindenkit a névnapi köszöntésekre. Winkler András úr még ezután az ajándékba hozott köteteit dedikálta az érdeklődőknek. Köszönjük!

2010. szeptember. 18. Kirándulás:Riegersburg- St.Jakob im Walde

Édes, szép, és izgalmas kirándulásban volt részünk ezen a szombati napon. Édes volt a csokoládégyári látogatás, szépek a stájeri hegyek, erdők között kanyargó út, és izgalmas a várba jutás, és a várban látottak miatt. Gloggnitzban működő Lindt Csokoládégyárba nagy örömmel néztük meg a bemutató filmet, majd rávetettük magunkat a kóstolnak szánt finomságokra, inkább a szemünket hizlaltuk tovább a különlegességek megvásárlása közben, anyagi lehetőségeink szűkösebb volta miatt. Jó hangulatban indultunk tovább a Semmeringen keresztül Ausztria zöld szívének nevezett Steiermarkba. A szép panoráma feledtette a sokszor hajtűkanyarokkal tűzdelt út okozta kényelmetlenségeinket. Waldbachban megpihentünk, megnéztük a magánerőből készített, és fenntartott vízi játékparkot. Innen már közel volt Riegersburg, és a település fölé, bazalt sziklán magasodó, Ausztria egyik legszebb, legnagyobb, épen maradt vára. A várat meghódítani sokan az új lehetőséggel, a siklóval indultak el, de a bátrabbak gyalog. Kiderült, Ők a "szamár" utat választották. A középkorban itt hordták fel szamárháton az élelmet a várba. Helyi idegenvezető kísért végig bennünket a termeken, de, előbb a várudvaron a kút kovácsoltvas díszei között kellett felfedeznünk a szerencsepatkót, ami Áginak sikerült. Szépen restaurálták a termeket, kazettás mennyezetek, élethűen berendezett lovagterem, a várkápolna, a római szoba, a Fehér- terem, az ősök galériája. Bemutatták a leghíresebb a télen is virágteremtő boszorkány figuráját, átmentünk a máglyát jelképező fényszobán, megtekinthettük a kínzóeszközöket. Kedves színfolt volt a külső várárokban élő nyuszik szaladgálása, játéka. Sajnos vissza kellett indulni, a lifthez még sorba álltunk, az eső már esett, így jól jött a buszunk védelme. Hamar fel tudtunk jutni az autópályára, s repültünk hazafelé. A kiránduláson Krisch Aladár vezetett bennünket, és látott el minden hasznos információval, köszönet érte. Tartalmas, szép, édes, kellemes kirándulás volt!

2010 augusztus 14. Kirándulás Nagycenkre és Fertőbozra

Lelkes kis csapatunk, 14 fővel autóbusszal indult el, hogy Nagycenkről gyalogosan, a híres hársfasoron sétáljon át Fertőbozra. Az időjárás felülírta tervünket, ugyanis az esti eső nagyon feláztatta a talajt és nem mertünk az útnak gyalogosan neki vágni. A kis vasút mellett döntöttünk. A vonat indulásáig még volt időnk sétálni a Széchenyi kastély parkjában, ahol az ember mindig szívesen tölti el az időt. A kis vasúton történő utazás valamennyiünk részére élmény volt. Kinek azért, mert még nem utazott rajta, kinek azért, mert gyerekkorában ült rajta utoljára, kinek az unokákkal való utazást juttatta eszében. Minden esetre egy kicsit valamennyien újra gyerekek lettünk és átadtuk magunkat az utazás élményének. Fertőboz végállomáson szálltunk le, onnan gyalog indultunk el kellemes időben a faluba. Az út felénél kellemes meglepetésként egyik klub-társunk, Beke Attila jött elénk, tudták, hogy erre jövünk, és meghívta a társaságot a házukba, ahol felesége Ági várt bennünket nagy szeretettel. A szép, csendes, virágos környezetben elfogyasztottunk a vendéglátók jóvoltából egy kis szíverősítőt, nagyon finom frissen sült, húsos kiflit és igen finom házi bort. Miután megnéztük ezt a szép kertes házat, megcsodáltuk a kilátást és megköszöntük a vendéglátást tovább mentünk következő úti célunkhoz, ami a fertőbozi Bozi Rozi étterem volt. Az étteremben aztán mindenki kedve szerint evett valami finomat és ivott valamilyen finom itókát. Miután étkezés közben kicsit ki is pihentük magunkat autóbusszal haza jöttünk Sopronba.

2010. szeptember 11. Látogatás a görbehalmi Bányászati Múzeumban.

A Corvinuskör tagjai az újonnan megnyílt Bányászati Múzeumot keresték fel Görbehalmon. A mini Bányászati Múzeumot Szigethi Sándor hozta létre. Maga a múzeum olyan, mint egy igazi bánya, csak kicsiben. A bejárat felett egy kis fogadótér van, az akna belsejében pedig fényképek, ruhák, lámpák és a bányászat egykori kellékei idézik fel, hogy egykoron Brennbergbányán milyen körülmények között termelték a szenet. Szigethi Sándor, végigvezetett bennünket a múzeumon, majd a látogatás végén pálinkával is megkínálta vendégeit. A múzeum látogatás után gyalog tettük meg az utat Bánfalváig, ahol lángossal és egy kis vörös borral jutalmaztuk meg magunkat. Érdekes kirándulásban volt részünk.

2010. augusztus 7. Kirándulás az Őrségbe

A mai napon a Corvinus Kör tagjai az Őrség szépségeinek felfedezésére indultak. Első megállónk Pankasz volt, ennek a kis falunak értékes műemlékét az 1755-ben állított szoknyás haranglábat kerestük fel.

A buszba visszaülve Őriszentpéter felé vettük az irányt. A Templom szeren található árpádkori templom következett.

A Pityer szer népi műemlék együttesének házait helyi idegenvezető mutatta be. Elmondta, hogy a házak egy része a 70-es évekig lakott volt, akkor vásárolták meg a szeres építési forma bemutatása érdekében. Megcsodáltuk a házakat, köztük az országban egyedülálló emeletes gabonatároló épületet, az emeletes kástut. A házakhoz tartozó gyümölcsösben megkóstoltuk a szilvát, majd a vezetés végén a kedves idegenvezető hölgy az egyik tókából kifogott unka békát mutatott nekünk, mint az itt élő állatvilág egy tagját.

Ezután következett a nap egyik csúcspontja, Kondorfán megkóstoltuk a híres vasi dödöllét, melyet az inyencek szarvaspörkölttel kértek.

A finom ebéd után ismét a látnivalók domináltak. Velemér következett, ahol rövid gyaloglás után megtekintettük a Szentháromság tiszteletére szentelt, egyhajós templomot. Az 1200-as években építették, freskóit Aquila János festette. Csodálattal hallgattuk a templomot bemutató hölgy szavait, aki elmondta, hogy szentélyének ablakait úgy építették, freskóit úgy festették, hogy a felkelő nap sugara bizonyos ünnepnapokon érik.

Kirándulásunk a szentgyörgyvölgyi református templomban folytatódott, ahol a kazettás mennyezetet néztük meg.

Utolsó állomásként Magyarszombatfán egy fazekas műhelyben a szemünk előtt készített el a mester egy korsót.

Nagyon szép, tartalmas kirándulásunk volt.

2010. július 12-17. Olaszországi kirándulás.

A Corvinus Kör kirándulni vágyó tagjai reggel 8 órakor indultak 6 napos olaszországi kirándulásra. Az első nap az utazással telt el. Nagy meleg volt, így a szállásunk elfoglalása után a kellemes vizű medencében mártóztunk meg.

Második nap Grádóba mentünk, megnéztük az óvárost, majd szabadidőben a tenger hűs habjaiban hűtöttük magunkat.

Harmadik nap következett Velence. Csodálatos volt!

Negyedik nap Lipicán néztük meg a híres ménest. Utána Trieszt és Miramáre kastély következett.

Ötödik nap Aquieleia-t vettük szemügyre. Itt is az Óvárost tekintettük meg. Jó volt ismét az ódon városrészben sétálgatni. Délután ismét fürdés volt a program.

Hatodik nap reggeli után indultunk haza. Két technikai megállóval a délutáni órákban szerencsésen megérkeztünk Sopronba. Ismét jól sikerült a kirándulásunk. Sok mindent láttunk és tanultunk.

2010. július 4. Kulcsosházi ügyelet

Évente visszatérő programunk a kulcsos házi ügyelet, melyet szép nyári időben tartottunk meg. Az ügyelethez hozzátartozik a sütögetés is. Ki szalonnát, ki húst, krumplit, kolbászt sütött parázson. Elfogyasztottuk a finom falatokat, ittunk rá jófajta borocskát. Kint létünket a szúnyogok népes csapata próbálta megkeseríteni. Beszélgettünk még egy kis ideig, majd tüzet oltva befejeztük az ügyeletet.

2010. június 12. Hajtányozás Ausztriában

Nagy izgalommal gyülekeztünk az állomáson a vonatra várva. Majdnem telt kocsiba szálltunk, nem is jutott mindenkinek hely, megérkezve Horitschonba ismét sorakozni kellett a pénztárnál. Következett az eligazítás, hogy kell kezelni a járgányt és a sorompókat, stb. Elindultunk a 23 km-es távnak. Tekertük a járgányt a nagy hőségben, ki ernyőt tartott a feje fölé, ki sapkát, kalapot tett a fejére. Több helyen volt pihenőállomás, amit ki is használtunk. Ettünk, ittunk, pihentünk. A tájban gyönyörködve elérkeztünk a célállomásra, Oberpullendorfba. Nagyon jó hangulatban beszélgetve vártunk a buszunkra, ami hamarosan megérkezett és hazarepített bennünket. Nagyon szép napunk volt jó hangulatban köszöntünk el egymástól.

2010. május. 19 Klubnap megváltozott programmal

Kárpáti Doktor Úr elfoglaltsága miatt rugalmasan változtattunk programunkon. Megköszönjük Nemesné F. Annának, és Titkárunknak Ildikónak a sok fényképfelvételt, a CD-re kész anyagot a korábbi kirándulásainkról, mert ezek levetítésével, és a hozzáfűzött szóbeli kiegészítésekkel, egy jó hangulatú, kellemes délutánt töltöttünk el, amit csak tovább "überelt" a névnaposok köszöntése, a sok finom süti, innivaló elfogyasztása.

2010. május 15. Kirándulás Passauba

Mázlisták vagyunk! Nagyon rémisztő időjárás előre jelzések ellenére, ernyő használata nélkül járhattuk be ezt a szép, három folyó városát. A több mint 300km-re lévő bajor városba 6 órai indulás, egyszeri megállás után pici napsütésben érkeztünk meg a hajóállomásnál lévő parkolóba. Krisch Aladár idegenvezetésével elindultunk felfedezni a várost. Rögtön a Duna parton a városháza szépségébe, majd a középkori hangulatú utcákban, sikátorokban, templomok sokaságában gyönyörködhettünk. Elsőként a Szent Kereszt templomba mentünk, ahol magyarság első királynőjének, Boldog Gizellának a sírja található. Titkárunk Ildikó nemzeti szalagot kötött a sírnál lévő gyertyára. Az Inn folyó partján sétálva láttuk a túloldalon lévő Segítő Mária templomot, ahol sok esküvőt rendeznek, és 371 lépcső vezet fel hozzá. A folyóparton még áll a hajdani vámház, torony. A következő jelentős látnivaló a Dóm, a térrel, a díszkúttal, püspöki rezidenciával. Egy kis várakozás után jutottunk be a Dómba, melynek orgonája legnagyobb a világon. A közös program után indulásig mindenki kedve, érdeklődésének megfelelően töltötte el az időt, az ötórai hazaindulásig. Óránként induló sétahajóra szinte mindenki felszállt, nagyszerű élmény volt. A sétáló utcában is többféle programra volt lehetőség, hangulatos kávézók, éttermek, kis ajándéküzletek. A macskaköves utcákon a régi épületek nézegetése, a bajor hangulat érzékelése. A kikötő élete is érdekes volt, emeletes hajók kötnek itt ki, melyek Bécsig, Pozsonyig, Budapestig, sőt a Fekete tengerig is elmennek. Az idő gyorsan telt, a levegő meg gyorsan hűlt, a sok sétától elfáradva, megéhezve már őt óra előtt megkerestük az autóbuszunkat, melyen meleg, és ennivaló várt bennünket. Szemünkkel még ittuk a város és környékének elragadó látványát, mikor a járművünk már elindult hazafelé. Visszafelé már megismerkedtünk a viharral, és esővel, énekléssel, és egy megállással igyekeztünk a fáradtságon felülkerekedni. A két sofőrünk, néha már folyónak tűnő autópályán szerencsésen hazahozott minket.

2010. május 08. Kirándulás az Urak asztalához.

Idén nagyon kevesen vállalkoztak erre a kissé megterhelő túrára. Csak nyolcan indultunk útnak a felhős időben, hogy majd üdvözölhessük a Corvinus társakat, akik vállalták a Fraknóból, illetve Sauerbrunnból való indulást. Jó hangulatban érkeztünk első pihenő állomásunkra, az ausztriai Ilona-aknához. Itt egy kicsit megpihentünk, fényképeket készítettünk. Következő állomásunk a magasbérci kilátó volt. Kis pihenés után indultunk tovább végcélunk felé. Megérkezve, az Urak asztalához, kihelyeztük az emblémákat, amit a társainknak vissza kellett hozni. Alig pihentünk, megjelent az előőrs, így gyorsan visszaindultunk. Jól is tettük, mert félúton már szemerkélni kezdett az eső. Brennbergben megvártuk a többieket, és utána mentünk a görbehalmi "Sáni vendéglőbe" vacsorázni. Kellemesen elfáradtunk, jó kirándulás volt. Jövőre megismételjük!

2010. április 24.Séta az Ojtozi fasoron át a Bögre forráshoz.

Kissé hűvös, de napfényes reggelen gyülekeztünk a Lőver Szállónál. Mindenki várta már a jó időt, hogy sétára indulhassunk. Így a létszám 25 fő volt, köztük 4 gyerek, akiknek nagyon örültünk. Vidáman beszélgetve, nézelődve értünk el a Bögre forráshoz, ahol megpihentünk, elfogyasztottuk tízórainkat, egy-két fényképet is készítettünk csoportunkról. Ezután indultunk vissza a kiindulási helyre. Innen ki gyalog, ki kerékpárral, de legtöbben busszal folytattuk utunkat hazafelé. Ismét jó volt együtt lenni!

2010. április. 21. Dr. Turbuly Éva Elnök asszony előadása

Közvetlen hangvételű, kellemes délutánt töltöttünk el Elnökünkkel. Sógor János tagtársunk üdvözölte előadónkat, aki néhány szóban említést tett családi helyzetéről, majd mesélt arról, miként zajlott az Országos Széchenyi Vetélkedő, amelynek zsűritagja volt. Bármennyire is sokat tanultunk, olvastunk Széchenyiről, nem árt mindezt felfrissíteni, halálának 150 éves évfordulóján. A "legnagyobb magyar" 1791. szept. 21-én született Bécsben. Katonáskodik, utazik Angliába többször, majd a politika felé fordul. Változtatni akar a hazai állapotokon. Neki köszönhető a MTA megalapítása, a Nemzeti Kaszinó, a Lótenyésztő Egyesület, a Lánchíd létrejötte. Duna-szabályozása, a balatoni gőzhajózás, bankot, gyárakat, malmot, vasutat épített. Írói tevékenységet is végez. Magyarul szólal fel a főrendi házban. Az 1848-as forradalom győzelme után közlekedési miniszternek kérik fel, de ekkor már beteg, szeptemberben már Döblingben van, és ott hal meg 1860. április 8-án. Előadónk sokat mesélt Széchenyi családjáról, szerelméről, gyermekeiről, Kossuthtal való viszonyáról, a döblingi évekről, a betegsége változásairól, majd halála körülményeiről, temetéséről. Ezt követően aktivitásra késztetett bennünket Elnökünk, a középiskolai verseny feladataiból kérdésekre válaszoltunk, volt, amikor kórusban, volt, amikor csak néhányan. Még egy kis jutalmat is kaptunk. Az előadást Sógor János köszönte meg, és mindenkit meghívott a szokásos névnapi ünneplésre.

2010. április 17. Pozsonytól Bécsig hajóval

A természetfelelős kegyes volt hozzánk, napsütéses időben volt részünk egész nap. 8 órakor gyorsan birtokba vettük buszunkat, és kellő izgalommal vártuk, hogy minél előbb Pozsonyba legyünk. Kedves klubtárs idegenvezetőnk, Krisch Aladár mesélt az út melletti települések érdekességéről, történelmi eseményekről. Megérkezve a pozsonyi hajóállomásra, titkárunk, Ildikó kiosztotta a jegyeket, és besorakoztunk a többi várakozó utas mellé, mivel indulás előtt félórával a kikötőben kellett lenni. Egy nagyon kellemes hajó érkezett a Central Danube, a kilátást nem zavarta semmi, gyönyörködhettünk a tavaszi ruhába öltözött Duna partban, a kis horgászházakban, a várakban, kastélyokban, és már Bécsben is voltunk. Autóbuszunk a kikötőnél felvett bennünket, és buszos városnézésre mentünk. Ezt követően kaptunk 3óra szabadidőt, amit kisebb csoportokra osztódva, ki-ki kedvének megfelelően töltött el. Jutott idő a Hofburgra, Stephans templomra, a Burggartenben napozásra, egy kis bécsi kávézásra. Délután 4 órakor indultunk kegyeletünket leróni a "legnagyobb magyar" Széchenyi István, Döblingben található emlékművénél. 150 éve halt meg ezen a helyen, ahogy az előttük itt járók, úgy mi is elhelyeztük a megemlékezés virágait, és elénekeltük a himnuszt. Megilletődötten hagytuk el az emlékhelyet, az intézmény kapujában még elolvastuk az emléktáblát, amelyen ott volt, hogy 1848. szeptember. 7.-től, 1860. április 8-ig, haláláig tartózkodott Széchenyi az intézményben. Elgondolkozva mentünk vissza a buszhoz, és indultunk haza. Sok Széchenyire, sok hazájáért valódi tetteket véghezvivő, önzetlen emberre lenne szükség a mai Magyarországon. Tartalmas, szép, hangulatos kirándulás után köszönhettünk el egymástól

2010. április 7. Látogatás a Széchenyi Gimnáziumban

Szabó Miklós igazgató úr nagy szeretettel fogadott bennünket, hogy megmutassa a felújított intézményét. A Corvinus Kör tagjai közül többen ide jártak középiskolába, vagy gyermekük, unokájuk iskolája volt, lesz ez az igazán jó hírű gimnázium. Nem csoda, hogy érdeklődéssel figyeltünk meg mindent, amit Igazgató úr mutatott, mondott. Pályázaton nyerték meg annak a lehetőségét, hogy ne csak egy tetőtér beépítés, hanem egy teljes felújítás történjen. A tervezőmunkától, a kivitelezésig soproni cégek, szakemberek dolgoztak, ami meglátszik a minőségen. A gimnázium kapott egy kellemes, hangulatos udvart, folyosókat, ahol a világítás nagyon szépen illeszkedik az épület korához, kapott internet kapcsolatos tantermeket, új nyelvi labort, amit a legkorszerűbb technikával szereltek fel, 2 informatika termet, kibővített könyvtárt, korszerűsített kémia szaktantermet. A tanári kar részére komfortos dolgozó, pihenő, az igazgatás, gazdaság részére új, és praktikus helyiségeket alakítottak ki. Az épület egy szinttel magasabb lett a padlástér beépítésével. A régi tartógerendákat meghagyva, igen hangulatos tantermeket alakítottak ki. Itt a legfelső szinten sikerült egy közösségi teret is létesíteni, ami több funkciót is ellát, / kulturális rendezvény, véradás, stb./. Az 1850. okt. 1.-n német és latin nyelven írt alapító okirat aláírói, az intézmény régi, híres tanárai, igazgatói, diákjai, a ma tanárai, diákjai, büszkén tekinthetnek a megújult Széchenyi Gimnáziumra. Szabó Igazgató úrnak szeretettel köszöntük meg a nagyon szívélyes kalauzolását.

2010. március 27. Séta a Tómalom-Fertőrákos útvonalon

Március 27-én többünket túrázásra csábított a régen várt tavaszi napfény. Úti cél Tómalom-Fertőrákos. A Tómalomnál szálltunk le a buszról és betértünk a hóvirágos, ibolyás és medvehagymás erdőbe. Rákoson többen gasztronómia élvezettel tetézték a kirándulást.

Supka-Kovács Tamás építész előadása 2010. március 24.

Klubdélutánunkon zsúfolásig megtelt teremben mindegyikünket érdeklő vetítéssel egybekötött színvonalas előadásban volt részünk. Az előadás előtt titkárunk szomorú hírt közölt. Elhunyt tagtársunk Szász György, akire egy perces néma csenddel emlékeztünk. A mérnök Úr, a Meander Építészeti Iroda által Sopron, és környékén végzett felújításokat, átépítéseket, beépítéseket, és a megvalósításra váró terveket mutatta be. Supka-Kovács Tamás soproni diák volt, szereti városát, ezért az egyetemi évek után haza jött, hogy tudásával hasznára váljon városának. Érdeklődéssel néztük a filmet, majd közvetlen beszélgetés alakult ki a bemutatások után a sikeres sikertelen fel-és átépítésekről, hol, és min kellene, lehetne változtatni. Az előadást titkárunk Korschné Ildikó köszönte meg, majd mindenkit meghívott a név és-születésnaposok köszöntésére.

2010. március 20.-21. Pécs-Villánykövesd-Harkány

A hosszú, hideg tél után elérkezett egy tartalmasabb kirándulás, mely Pécs-Villánykövesdet célozta meg és dél körül a Barbakán tövéből kezdődött a közös városnéző séta. Pécs utcáin sétálva feltárul előttünk a húsz évszázad történelme, a fallal határolt középkori belváros, a Dóm épületegyüttese, Király utca, Megyeháza, a szépülő Széchenyi tér, Pécsi Nemzeti Színház épülete, szerelmesek lakatjai, a távoli TV torony és kilátó. A szabadprogramot is hasznosan töltve megtekintettük a Zsolnay kiállítást. A Zsolnay porcelán Pécs leghíresebb terméke, melynek különleges zöld színét az eozin adja, majd az Ókeresztény sírkamrákat, és a székesegyházat belülről, a kegytárgy kiállítással. Záróakkordként a tettyei kis barokk kápolna tövéből vetettünk pár pillantást Pécs városrészeire. Az út következő állomása Villánykövesd volt, ahol több szinten helyezkednek el a pincesorok, mely tulajdonképpen a népi építészet emléke. A csoport a hangulatos Blum pincében egy kellemes estét töltött el, vacsoráztunk, borozgattunk és megtekintettük a pincét. Az éjszakát egy rendezett, kényelmes szálláshelyen Villányban töltöttük, hogy másnap pihenten induljunk a harkányi gyógyfürdőbe, majd onnét a déli órákban Sopron felé.

2010. március 13. Főhajtás az Evangélikus temetőben Dr. Metzl János és felesége sírjánál

2003 óta nem telik el úgy egy év, hogy ne tennénk tiszteletünket szeretett volt Elnökünk sírjánál. Rendbe hozzuk a sír környékét, mécsest gyújtunk, a vázába virágot helyezünk, és ünnepélyesen lerakjuk az emlékezés koszorúját. A megjelentek előtt titkárunk Korschné Ildikó szólt, és Nagyné Kondor Gizella olvasott fel egy fohászt az Úrhoz. Ebből idézve: "Uram, tégy engem a te békéd eszközévé, hogy

ahol gyűlölet van, oda szeretetet vigyek,

ahol kétség oda hitet,

ahol szomorúság, oda örömet."

Imádkoztunk mindkettőjükért.

2010. február 24. Közgyűlés a volt Megyeházán

A Magyar-Osztrák Baráti Kör legjelentősebb, örömmel várt programja, hisz minden évben a megújulást, az élmények sokaságának elindulását jelenti ez az összejövetel, no meg ilyenkor vagyunk együtt a legtöbben. Határozatképesek is voltunk, amint azt Keresztény Richárd levezető elnökünk megállapította./ 145 főből 87-en voltunk jelen. / Elnök asszonyunk, Dr Turbuly Éva családi okok miatt nem tudott jelen lenni, melyről a tagságot levélben értesítette. Megszavaztuk a jegyzőkönyvvezetőt Nagyné Kondor Gizellát, és a két hitelesítőt Krisch Aladárt, Sógor Jánost, valamint a napirendi pontokat. A munka ezek alapján folyt tovább. Titkárunk, Korsch Lászlóné felolvasta a 2009-es évről a beszámolót. Teljesítettük a tervezett programjainkat, sőt azon felül is, hiszen Sopron város köz, és kulturális életében mindenütt ott vagyunk. Az Ellenőrző Bizottság beszámolóját Szalay Márta olvasta fel, mivel Dr. Friedrich András elnök nem tudott jelen lenni. Öröm volt hallani, hogy van egy kis pozitívumunk az OTP-ben. Módosítottuk az alapszabályunkat, ezután ötévente tartunk vezetőség választást. A következő napirendi pont a vezetőség választása volt, újra választottuk elnökünket, titkárunkat, a vezetőségbe két új fő került be, az ellenőrző bizottság tagjait is megerősítettük. Elfogadtuk a 2010 évi programot, ami sok izgalmas szép utat, túrát, előadást tartogat a számunkra. Jó hangulatban köszöntünk el egymástól.

2010. január 1. Újévi túra

10. alkalommal gyülekeztünk, hogy hagyományos újév köszöntőnket megtartsuk a Károly-magaslaton. Első állomásunk a Daloskőnél volt, ahol Molnár Jenőné a Vasutas Természetjáró Szakosztály Vezetője üdvözölte a szép számban megjelent túratársakat. Ezt követően Gabnai Sándor evangélikus esperes szólt az ünneplőkhöz, majd Sift Tivadarné verseket olvasott fel. Megemlékeztünk a tavalyi évben elhunyt társainkról, majd a Himnusz eléneklésével köszöntöttük az újévet. Ezután a Károly-kilátóhoz mentünk, ahol jókedvűen fogyasztottuk el az otthonról hozott finom falatokat, majd koccintottunk egymás egészségére. Megfogadtuk: Jövőre veletek ugyanitt…