Teljes létszámban izgatottan vártuk autóbuszunkat. Megérkezvén egy rohamra elfoglaltuk, irány Ausztrián keresztül Brno! No azért a cseh-osztrák határ között rövid pihenőt tartottunk. A Morva-karszt, Csehország legnagyobb barlangrendszere, a Punkva és Macoha, egész világon ismert. Most már szerencsére mi is ismerjük! Csodálatos élményben volt részünk! Voltunk FÖLDÖN, VIZEN, LEVEGŐBEN ! A cseppkőbarlang és a Punkva patak neve összefonódott a cseh Absolon professzor nevével, aki 1910-1933 között végzett feltáró munkát. A barlang fő ágai a Macoha szakadékba torkolnak. Az északi a száraz rész, a déli ágban folyik a Punkva. Mi az autóbusz parkírozójától gumikerekes kisvasúttal mentünk a barlang bejáratáig, itt várt a helyi idegenvezető. Belépve a cseppkőbarlang első termébe, dómba, színes cseppkövek varázslatában gyönyörködhettünk. Termek, folyosók sokasága, cseppkövek meglepő formái, pompás fényhatások, kb.8oC hőmérséklet, vízcseppek a fejünkre. Egyszer csak természetes fényt érzékeltünk, orgona muzsika szólt, sejtelmes zöldfény, smaragdzöld növényzet a sziklafalon, pici zöld tengerszem lent. Megdöbbentően, lélekig hatolóan szép volt, Isten Háza volt a Macoha szakadék. A szakadék 138 m magas, egy dolina és barlang beomlásával keletkezett. Az élmények fokozódtak, csónakokba szálltunk, és suhantunk a zegzugos folyosókon, néha veszélyben volt a fejünk. Skalpokat nem akartunk hagyni. Egy belső kikötőben szárazföldre léptünk, egy újabb termet, egy szentélyt néztünk meg, a hatalmas cseppkőképződményt Husz Jánosról nevezték el. Visszaszálltunk a csónakokba és folytattuk utunkat a földalatti patakon a Punkván, amely helyenként 40m mély, a felszíni kikötőig. Élmények halmozódásaként jött a lanovka, brr…,de épségben felértünk a szakadék tetejére. Itt kicsit már vásári hangulat fogadott bennünket. Ettünk is, ittunk is, elsétáltunk a kilátáshoz, ill. lelátáshoz a szakadék aljára. Vissza a levegőbe, lanovkába, majd a kisvasúttal a parkírozóig. Brnóra kevés időnk maradt, de nem volt hiányérzetünk emiatt, mert a legfontosabbakat meg tudtuk azért nézni: a kapucinusok templomát, a múmiákat, a régi városházát, és a város fölé magasodó katedrálist. Nagyon elfáradva, de élményekkel gazdagodva, már csak azt vártuk, hogy Sopronba legyünk. Ezt a sikeres kirándulást másoknak is ajánljuk.

Képek a kirándulásról

2007 május 26.Borkóstoló a Fényes-pincében

Lelkes kis csapatunk felnyomult a 14-es autóbuszra, de a városból kiérve hamarosan gyaloglásra váltottunk. Kellemes szélben nyakunkba vettük a kb. 3 km-es távot. Az út nagy részét érintetlen, szemet gyönyörködtető vidéken tettük meg színes szitakötők kíséretében.

Az ajtóban házigazdáink fogadtak bennünket. Rövid taktikai megbeszélés után megkezdtük ismerkedésünket a finom borok előállításának rejtelmeivel. A szőlőtőkéken át, az aranyvesszők előállításán, a préselésen át, a tárolási, a védekezési módokon át jutottunk a palackozásig, és a pince továbbfejlesztéséig. Érdekes ismeretekkel gazdagodtunk.

A tetőtérbe érve "terülj, terülj asztalkám" fogadta az éhes, megfáradt csoportot. A látogatás további része nagyon vidám hangulatban telt. 6 féle borral ismerkedtünk meg a különböző érzékszerveink segítségével, finomságok falatozása és vidám viccmesélések közepette.

2007 május 23. Klubnap Tóth András előadása:Gross Glockner expedició

A hegymászó, operatőr Tóth András nem először találkozik a Corvinus Kör tagságával. Telt ház várta a kedves fiatal előadót, és a vetítéssel egybekötött beszámolót.

Tóth András és hallgatói. A Föld Arca Filmstúdió adta ki ezt a filmet, amelynek egyik készítője és "szereplője" is Tóth András. A film a soproni hegymászó expedíció útját követi nyomon a Gross Glockner 3798m-es csúcsára és vissza. A Gross Glockner Ausztria legmagasabb hegycsúcsa, a Hohe Tauern Nemzeti Park szívében fekszik. Ennek a hegynek csúcsán állni a legtöbb hegymászó álma. Ez az álom most valóra vált a soproni fiatalok számára, igaz hosszú évek erőfeszítése nyomán. Felfelé haladva nyilvánvalóvá válik, hogy az út nem csak fizikai, hanem szellemi és lelki megterhelést, erőpróbát is jelent. Az út során halljuk a hegy, mint a természet monumentális megnyilvánulásának gondolatait, a hegymászóknak, embereknek szánt üzeneteit. Tóth András édesanyjával, tagtársunkkal, izgultuk végig a filmet. A klubnap végén névnaposokat köszöntöttük.

2007 május 19. Kirándulás Hochschwabra

Komoly, magaslati túrára készülő csapatunk botokkal, hátizsákokkal vette birtokba a buszt, de még előtte Titkárunk leellenőrizte a cipőket.

Csoportunk. A határátkelést már észre se véve autópályákon, alagutakon gyorsan haladtunk. Kapfenbergnél egy kis szervizszünetet tartottunk, majd továbbutaztunk Aflenz Kurortba. Ez a 765m magasan fekvő kb. 1000 éves település a Hochschwab fő üdülő faluja gyógyító klímájáról nevezetes. Innen indul az a kettős ülőlift, ami felvisz az 1500-1600 méteren fekvő Bürgeralmra. Több útitárs örömére minket nem vitt fel, mivel nem üzemelt még! Visszafordultunk, majd rátértünk egy alsóbbrendű útra, csodálatos fennsíkon haladtunk Tragöss felé, a Grüner See-hez. A természetvédelmi terület bejáratánál parkoltunk le. A Grüner See ( Zőld tó) amint nevében is benne van smaragdzöld, türkiz zöld, kristálytiszta vizű tó.

A Grüner See. Csoportkép a tónál. A Hochschwab lábánál sűrű fenyőerdőben fekszik, májustól késő nyárig teljes pompájában mutatkozik. Ez a tengerszem 776m magasan található, 11m a legnagyobb mélysége, 8-4C fok a hőmérséklete. Pisztrángok is úszkálnak benne. Búvárkodásra is alkalmas, beszélgettünk magyar szárítkozó melegedő búvárokkal. Körbejártuk a tavat, nem tudtunk betelni a látványával! Útközben megpihentünk, eszegettünk egy nem üzemelő vendéglő teraszán.

Séta a tó körül. Rövid pihenő. Sok fénykép is készült. A nap programja tovább módosult, a tótól irány Bruck an der Mur! Az idő csodálatos, a táj szintén, a 25 km-es szakaszt gyorsan lefutottuk. A Mürz és a Mura összefolyásának 490m tengerszintfeletti magasságában fekszik Bruck an der Mur, fontos országúti, vasúti csomópont.

Bruck an der Mur.

Megérkezvén szombat délutáni városi rendezvény hangulatába csöppentünk. Szabadprogramot kaptunk, de együtt tekintettük meg a Plébánia templomot, Városházát, majd a főteret. A tér legszebb háza a Kornmesser-ház velencei gótikus stílusban épült. Belehallgattunk a rendezvény műsorába is. Belvárosi sétánk során megtekintettük a Minoriták templomát, amely a XIII.sz.-ban épült. A sétáló utcák egyikében, másikában nem tudtunk ellenállni a fagyi, kávé, üdítő csábításának. Szívesen maradtunk volna még. Bár magaslati túrára készültünk, de ezt a kellemes, hangulatos programváltozást nem bántuk meg! Sőt! Ez lehetett volna az eredeti!

előző 7 6 5 4 3 2 1 következő